Egyszer volt...

  • Kell egy mese, kell egy mítosz! - pályázat nyertese Mítosz kategóriában: Sárosi Laura 7.c
  • Kell egy mese, kell egy mítosz! - pályázat nyertese Mese kategóriában: Sekovanič Vera 2.c

  • Hazugságmese - Kuti Hajnalka 5.d

  • A legkedvesebb lány és a titok - Ristyák Luca 4.b

Kell egy mese, kell egy mítosz! - nyertes pályázat

A pályázat kiírását az Egyebek rovatban olvashatjátok.

Mese kategóriában

Öt barát a múltban

Lili kinyitotta az ajtót, és belépett Szöszivel, Mírával, Verával és Buksival, a kiskutyával a földalatti
járatba. Ez a járat az időgépet őrizte. Lili odalépett a géphez, és ezt mondta:
- Ez itt az időgép. Buksi nagyot vakkantott, ami azt jelentette, hogy egyetért a lánnyal.
Míra megkérdezte Lilitől:
- Mégis hogyan kell használni ezt a gépet?
- Nagyon könnyen. Csak mondani kell, hogy hová szeretnél menni, mármint, hogy hány évvel előre vagy vissza az időben.
- Hova is akarunk most menni? - kérdezte Vera.
- Természetesen Teleki Blanka idejébe - válaszolta Lili.
- Akkor mire várunk még? - kérdezte Szöszi. - Induljunk!


Lili belépett az időgépbe, és el is kezdte az utazást az időben. Hamarosan eltűnt a gépben. Aztán Vera következett Buksival. Hamarosan ők is eltűntek. Majd Míra és végül Szöszi lépett be a gépbe. Egy egészen szokatlan helyen találták magukat. Egy sikátorban voltak.
- Na, és most meg kellene keresni Teleki Blankát, hogy megírhassuk a dolgozatot, amit a tanárnő kért - mondta Szöszi. - Vajon hol lehetünk?
- Elvileg a régi Pesten vagyunk, hisz itt alapította az első leányiskolát. De már este van. Mi lenne, ha keresnénk valami helyet, ahol megszállhatunk? - mondta Vera.
- Rendben - mondták a többiek.
- Vigyázzunk, nehogy észrevegyen valaki - szólt Lili.
- Gyorsan bújjunk el, jön az őrjárat! - súgta Szöszi. Buksi is elkezdett félősen pislogni.
- Ugye elhoztad az öt láthatatlanná tévő köpönyeget, Lili?
- Hát persze.
- Ugye, az ötödik kutyára való és nem emberre?
- Mit gondolsz, talán nem ismersz még eléggé? De gyorsan vegyétek fel őket, hisz már mindjárt itt vannak! Vera felöltözteted Buksit?
- Természetesen.
- De most már tényleg ne az út közepén álljunk, mert még a végén kilapítanak bennünket! A köpönyeg csak eltüntet, és nem testetlenné változtat.
Hirtelen felhangzott az gyalogos őrség beszélgetése:
- Persze, hogy itt van az új épület, hisz minden szerdán ellenőrizzük! De többet ne kérdezz, mert ideges leszek!
- Vajon mi lehet abban az új épületben? - kérdezte Míra.
- Nem tudom - mondta Lili.

A gyerekek egy lépésnyire lemaradva követték az őrjáratot. Végre elérték az új épületet. Mire odaértek, már nagyon álmosak voltak. Nem is vették észre, hogy elaludtak. Mikor felkeltek az új épületben voltak bezárva egy cellában.

- De, hogy történhetett ez? -kérdezte Vera. Hisz rajtunk volt a láthatatlanná tévő köpönyeg.
A sarokból megszólalt egy hang:
- Véletlenül az alvezér, Hans lerúgta rólatok a köpönyeget, amikor aludtatok.
- Ki... ki az? -kérdezték kórusban a gyerekek.
- Én vagyok az, Teleki Blanka. Segítenetek kell kiszökni innen. Ugye, segítetek?
- Hát persze - válaszolták a gyerekek.
- De nem tudjuk, hogyan segíthetnénk.
- Nagyon könnyen. Csak csináljátok azt, amit én mondok.
- Jó - mondták a gyerekek.
- Mondd csak, mit is kell csinálnunk?- kérdezte Vera.
- Mondom máris - mondta Teleki Blanka. Vera, te szerezd meg a kulcsot!
Míra, te addig tereld el az őr figyelmét! Aztán pedig a többiekkel együtt megszökünk innen.
- Rendben - mondta Vera, Míra, Lili és Szöszi.
Míra elkezdett fennhangon beszélni:
- Egy, kettő, három... én most kiszököm innen, ti meg majd két hét múlva!

Erre berontott az őr, és amíg Mírára figyelt, Vera könnyűszerrel el tudta lopni az őrtől a kulcsot. Mikor az őr megkönnyebbülve visszatért az őrhelyére, azt hitte, hogy most már nem történhet
semmi baj. Nem is tudta mekkorát tévedett. Vera a kulccsal kinyitotta az ajtót, és a többiekkel együtt futásnak eredt. Hamarosan kijutottak, majd betértek egy fogadóba. Ott megtudták, hogy az osztrákoknak csak a vezére gonosz, és pont az ő elűzésének a tervét készítik a fogadóban lévő katonák. A gyerekek segítettek kieszelni a cselt, amivel sikerült elűzni a gonosz vezért.

Teleki Blanka megígérte a lányoknak, hogy újabb iskolákat fog alapítani, ahol még nagyon sok ilyen hozzájuk hasonló kislány tanulhat majd. A barátok boldogan mentek vissza a saját idejükbe, és a dolgozatuk, amit Teleki Blankáról kellett írni, hibátlan lett.


Sekovanič Vera 2.c



Kell egy mese, kell egy mítosz! - nyertes pályázat

A pályázat kiírását az Egyebek rovatban olvashatjátok.

Mítosz kategóriában

Klára megmentése

         Egy szép keddi napon a történelem órát a könyvtárban tartottuk.
         Becsengetés után Timi néni hátra küldött engem, Lilit, Annát és Verát a Történelmi lexikonért. Útközben azonban leejtettük a nagy bőrkötéses könyvet, az pedig magától kinyílt előttünk Teleki Blanka koránál. Ám, amikor fel akartuk venni, egy örvény ragadott magával minket. Hiába próbáltunk sikítani, nem jött ki hang a torkunkon. A következő percben korhű ruhában valamikor 1848 márciusában találtuk magunkat.

Az előttünk lévő ház ajtaján Teleki Blanka lépett ki. Arca komor volt, megkérdeztük mi történt, mire ő elmondta, hogy Lövey Klára, a legjobb barátnője szívbeteg, és csak egy csoda segíthet rajta. Ezután felajánlottuk a segítségünket. Előhúzott egy papírt, amin ez állt: Líánd  hc. Elárulta, hogy ez a kristálygömb lelőhelye, de összekeverték a betűket. Kis fejtörés után elkezdtünk ásni a Lánchídnál. Végül megkerült Klára gyógyulásának forrása. Blanka utasítása szerint a megdőlt talapzat részt kiékeltük a gömbbel, ezután ő odahozta Klárát. Azt mondta, hogy egyszerre érintsük meg a gömböt. Határozottan látszott, hogy Klára egyre jobban van.
      Klára felépülését még épphogy láthattuk, majd pedig egy örvény hazavitt minket. Ez a kis kaland pedig a mi titkunk maradt.

Sárosi Laura 7.c


Hazugságmese

     Ma anyával ebédet főzünk.
    A kedvencem a húsleves. Sajnos nem volt otthon tej, ezért elmentünk az uszodába kenyérért. Sokáig nézelődtünk, de almát nem láttunk sehol. Végül csak rátaláltunk arra a vajkrémre. Mire hazaértünk, beesteledett. Apának nagyon fájt a feje, ezért kénytelen voltam kimosni a zoknimat. Másnap reggelire megettük a tegnap sütött levest. Ennek nagyon jó ízt adott a dinnye, köretnek pedig a frissen kimosott zoknit rágcsáltuk.
    Nagyon finom volt ez a vacsora. Még mindig az apukámat tartom a legjobb szerelőnek. 

Kuti Hajnalka 5.d


A legkedvesebb lány és a titok

Volt egyszer egy lány, aki nem csak kedves és szép volt, hanem úgy őrizte a titkokat, hogy még naplót sem vezetett. Hej, a király fülébe is eljutott a lány jó tulajdonsága. Hívatta is a király a leányt a palotába, hogy majd ő ad neki olyan titkot, amit majd biztosan nem bír magában tartani.
Jött is a leány a palotába, de nem félt, mert tudta, hogy ha eddig megtartott minden titkot (úgy, ahogy azt elmondták neki), akkor ezt miért ne tartaná meg. Megérkezett a lány a palotába, s illően köszönt a királynak. A király is viszonozta a köszönést, s fogadta a leányt.
- Úgy hallottam, hogy te nagyon jól tartod a titkokat, igaz ez? - kérdezte a király.
- Annyira igaz, mint hogy most itt állok felségeddel szemben - felelte a leány.
- Hát jól van - mondta a király. - Álld ki a próbát, mert ha kiállod, magas jutalmat érdemelsz! A titkot ezennel elmondom - jelentette ki a király. A titok ez volt: "Ott van benned az a valami, amivel bármit ki tudsz nyitni."
- Mi lehet ez? - tűnődött a lány.
- Ezen most ne törd a fejed, és ha nem haragszol, én utadra bocsátanálak - mondta a király.
- Nem haragszom és köszönöm a meghívást! - válaszolt a lány.
A lány elköszönt, úgyszintén a király is.
Alighogy a lány hazaért, még három nap sem telt bele, a király halálos betegségben szenvedett. Ki is raktak egy hirdetést, amit a király írt a népének. A hirdetés így szólt:
"Kedves Népem!
Sajnálatos módon egyfajta halálos betegség ért. Kérem, hogy, aki tud segítsen!
Ha valaki hozzálátna a megmentésemhez, akkor a varázsszer a Gyógybarlangban található. Ezen kívül a barlang jelszavát, (ami titok) "titokőrző" Szelesztína kisasszony tudja.
Köszönettel: Erik királyotok"
Mindenki elolvasta, ahogy Szelesztína kisasszony is. Szelesztína kisasszony, (aki eredetileg a lány volt) azon morfondírozott, hogy elvileg csakis ő tudna elmenni a barlangba, hiszen ő tudja a jelszót.
Pár nap múlva Szelesztína kisasszony jelentkezett Erik királynál (az egyik meglehetősen undok barátnőjével), hogy majd ő elmegy a barlangba.
- Jól van, - mondta Erik király - menj csak el és vidd a barátnődet is.
- Köszönöm! - mondta Szelesztína.
- Nagyon szívesen és siessetek!!! - mondta Erik király.
Elindultak, s mikor kiléptek a palotából, elkezdtek beszélgetni. Egy óra elteltével már közeledtek a barlanghoz. Már jó régen témát váltottak, és a kedvességről beszélgettek. (Szelesztína nagyon sok mindent tudott a kedvességről, és amit tudott, azt el is mondta Grétának (mert, hogy így hívták a barátnőjét).
Szelesztínának hirtelen eszébe jutott, hogy meg kellene fejteni a barlang jelszavát. Egy negyedórával később, már nem csak közel jártak a barlanghoz, hanem ott álltak előtte, és még mindig a kedvességről beszélgettek. De ki se kellett találniuk a jelszót, mert a barlang magától kinyílt. Szelesztína ekkor rájött, hogy a barlang jelszavának megfejtése a kedvesség volt.
A barlangban egy mágus ült. Szelesztína magyarázkodni akart, de a mágus a szavába vágott:
- Nem kell semmit mondanod. Mindent tudok. A varázsszer pedig itt van, tessék. És a jutalmat is itt kapod meg nálam. A jutalom az, hogy választhattok 3-3 követ.
- Köszönjük! - lelkendezett Szelesztína.
- Köszönjük! - mondta Gréta boldogan.
- Persze! - kapott észbe Szelesztína - köszönjük a varázsszert is!
- Nagyon szívesen! - mosolygott a mágus.
Szelesztínáék elbúcsúztak a mágustól, és elindultak a palota felé. Mikor odaértek, az emberek már javában várták őket. A lányok gyorsan átadták a királynénak a varázsszert. A király meggyógyult, és bőségesen megvendégelte a megmentőit.

,,Az én mesém adom neked!" tehetséggondozó meseíró pályázaton iskolánk 4.b osztályos tanulója, Ristyák Luca is a díjazottak közé került, és a meséje megjelent a Mesém című könyvben. 

Gratuláluk Lucának!