Az első "Etnomóka"

A könyvtárban hatvanan voltunk az "etnomóka" első foglalkozásán, és mindenki jól érezte magát: okosodtunk, énekeltünk, jót nevettünk, és még tojást is festettünk.
Kiderült, hogy Edit néni ötletes szóalkotása: az etnomóka mit jelent, és hogy mit is fogunk csinálni ezeken a délutánokon: megismerkedünk a magyar népi hagyományokkal és kézműveskedünk. Az első foglalkozás témáját a közelgő húsvét adta. Érdekes volt meghallgatni, hogyan szólnak a fakereplők a templomban azokon a napokon, amikor a harangok elnémulnak, és Rómába mennek. Nagyokat nevettünk azokon a felvételeken, amikor húsvétkedden a lányok visszaadják a fiúknak az előző napi, azaz húsvéthétfői kölcsönt, s megöntözik őket.
Egy hagyományos és természetes tojásfestési technikával ismerkedtünk meg: a berzseléssel, azaz levélrátétes díszítéssel. A fiatal, sűrűn szeldelt leveleket rásimítottuk a tojásokra, majd egy harisnyadarabbal rögzítettük azokat. Ezután következett a hagymahéj forrázásával készített festékfürdő. A legnehezebb feladatnak a várakozás számított. Időt kellett adnunk a hagymahéjaknak, hogy szépen befessék a tojásokat. Ezért csak másnap reggel vettük ki őket a festékfürdőből. Csodálatosak lettek.
Vidáman mutogatták társaiknak tudományukat, akik Marcsi nénivel zúgattyút vagy drúgattyút készítettek. A legügyesebbek percekig képesek voltak járatni ezt az ismert népi játékot, s közben hallhatták a hangját is.

Jó móka volt.