Egyszer volt...

  • Az unikornisok - Sekovanič Vera 3.c
  • Egy hadi kém naplója 1. rész, 2. rész, 3. rész - Halász Konrád 4.c
  • Hogyan születnek a legendák?

  • A Bikás park mondája - Németi Zsófi 6.c
  • A Feneketlen-tó rejtélye - Rákos Ádám 6.c
  • A Kék-tó mondája - Tárnoki Laura 6.c
  • Egyszer mi is voltunk gyerekek... - Oszlányi Mária könyvtáros

2016/17. tanév cikkei

  • Kell egy mese, kell egy mítosz! - pályázat nyertese Mítosz kategóriában: Sárosi Laura 7.c
  • Kell egy mese, kell egy mítosz! - pályázat nyertese Mese kategóriában: Sekovanič Vera 2.c

  • Hazugságmese - Kuti Hajnalka 5.d

  • A legkedvesebb lány és a titok - Ristyák Luca 4.b

Sekovanič Vera: Az unikornisok


Bori éppen a legújabb szerzeményét lapozgatta. Egyszer aztán egy érdekes fejezetre bukkant benne. Ez állt a fejezet elején: " Az unikornisok talán mégis léteznek!". Bori rögtön lecsapott az érdekes olvasmányra. Közvetlenül a cím után egy interjút pillantott meg Lucának, a barátnőjének az apukájával. Bori úgy döntött, hogy miután elolvasta rögtön megmutatja a barátnőjének. Az interjúban ez állt: "Amikor embereimmel elutaztunk Skóciába, egy különös fajt láttunk meg. Szép kecses mozgású, ezüstösen csillogó teremtményt. Az volt a legkülönösebb, hogy egy hosszú, egyenes szarv díszelgett a homlokán. Közelebbről is meg szerettük volna nézni, ám amikor közelebb mentünk, az állat nyomtalanul eltűnt." Bori szólni sem tudott az elképedéstől. Szólnom kell Lucának, gondolta. Futva tette meg az utat a barátnője háza felé. Be sem kopogott a házba, egyszerűen berontott. Luca felpattant és csodálkozva nézett rá.
- Beszélnünk kell! - nyögte Bori. Azzal megszeppent barátnőjét kivonszolta a kertbe.
- Figyelj!- kezdett bele. Olvastam, hogy az apukád nagy valószínűséggel felfedezett egy unikornist, de amikor közelebbről meg akarta nézni, hirtelen eltűnt az állat. Muszáj közelebbről is megfigyelnünk őket - fejezte be mondandóját Bori.
- Muszáj máris indulnunk - kiáltott fel Luca.
Meg sem álltak, míg el nem értek a repülőtérre. Egy óra múlva már repültek is Skóciába.
- Hát ez rázós volt - mondta Bori, miután leszálltak.
- Indulás oda, ahol az apukám látta őket - kiáltott ellenvetést nem tűrő hangon Luca.
Három óra múlva megtalálták a helyet.
- Ilyen sötétben nem fogjuk őket megtalálni!- nyafogta Bori.
- De igen, biztosan világítanak, hiszen ezüst színűek. Nyugtatta őt Luca.
Bori erre megnyugodott és végre elkezdhették a kutatást. Egészen éjfélig keresték őket, sikertelenül. - Találnunk kell egy helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat - vélekedett Luca.
Így aztán találtak egy lakatlannak tűnő kunyhót. Bekopogtak. Nagy csodálkozásukra egy öreg róka nyitott nekik ajtót.
- Jó estét! - köszönt a róka.
- Jó estét! - köszöntek a lányok is.
- Kerüljetek beljebb - invitálta be őket a róka.
A lányok egymásra néztek, majd beléptek a viskóba.
- Mi járatban jöttetek? - kérdezte az öreg róka.
- Az unikornisokat szeretnénk megtalálni - felelte Bori.
- Abban tudok segíteni - derült fel az állat arca.
A lányok izgatottan kérdezték :
- Mégis, hogyan tudna segíteni.
- Nézzétek csak - adott a barátnők kezébe egy tégelyt. Ez a kenőcs nem akármilyen kenőcs, hanem láthatatlanná tévő.
- Nagyon köszönjük - hálálkodtak a lányok.
Ám, amikor felnéztek, a róka már eltűnt.
- Hát ez különös volt- szólalt meg egy idő után Luca.
Bori egyetértően bólogatott. Hamar felfedeztek a tégelyen egy használati utasítást. Az alábbi magyarázat volt rajta: A kenőcsből egy kicsit kenj az orrodra! Ez két óráig fog kitartani.
- Holnap el is kezdhetjük az unikornisokat keresni - vélekedett Bori.
Másnap már reggel hatkor elkezdték a kutatást. Úgy döntöttek, csak ha megpillantanak egy ezüst lényt, akkor próbálják ki a kenőcsöt. Három napon át kutattak utánuk, ám egyet sem találtak. A negyedik nap reggelén aztán végre felfedeztek egyet.
- Most kell használnunk a kenőcsöt - mondta izgatottan Luca.
Mindketten kentek az orrukra egy kicsit. Hirtelen bizsergető érzést éreztek, és amikor egymásra néztek nagyon elcsodálkoztak.
- Nem is látlak téged - hüledezett Bori.
- Én sem - mondta Luca.
Ahogy közelebb mentek, nagy megdöbbenésükre egy egész csorda unikornis legelt a réten.
- Mindenképpen le kell fotóznunk őket - suttogta Luca.
- Természetesen - felelte Bori.
Azzal mindketten készítettek egy-egy fotót.
- Így már mindenki fog hinni bennük - mondta Bori.
- Remek, ezzel a küldetésünkkel is kész vagyunk - kiáltott fel Luca.
- Szerintem mielőtt hazautaznánk, sétáljunk egyet a tóparton, hátha megtaláljuk a Loch Nessi szörnyet - nevetgélt Bori.
Luca beleegyezett. Ahogy a tó mellett sétálgattak, megláttak egy kiemelkedő, hosszú testet.
- Ez hihetetlen - hüledezett Bori.
- A Loch Nessi szörny - tátotta el a száját Luca.
Talán ez a rejtély rejtve marad örökre.


Írta: Sekovanič Vera 3.c


Egy hadi kém naplója

1. rész:

Április
Péntek!

         Én, Bolczer Ádám azért írom ezt a naplót, hogy kifejezzem legmélyebb gondolataimat, érzéseimet.

       Most éppen a Pajkos Telepre tartok, a TELEPI BETYÁROK-hoz, ugyanis az iskolában hallottam, hogy a Pajkos Telepen egy ilyen csapatot hozott össze Berger Laci, egy nyolcadikos csávó. Ha bevesznek, akkor én a kém posztot fogom kérni, mert imádok kalandozni: bujkálni, meglapulni egy fa dús koronájában stb. De leginkább azért, mert megnéztem egy James Bond filmet, és aki megnéz egy ilyen filmet, akkor tuti, hogy kém akar lenni, legalábbis az én esetemben. Ezért jött kapóra ez az egész csapatos dolog.

      Szerintem még saját kém ruhám is lesz, mert egyszer arra mentem haza a suliból, és láttam, milyen menő ruhát viselnek a tisztek stb.

2. rész:

Kedd

Megvolt a teszt, és kém leszek, ahogy akartam. De sajnos azt mondták, hogy ha akarok kémruhát, magamnak kell beszereznem. Hát így bánnak az újoncokkal. Tegnap azt mondták nekem, hogy ma várnak a gyűlésen, de azt nem mondták el, hogy hol és hánykor. Ezért, amikor hazaértem a suliból, minden öt percben benéztem a Pajkos telep kapuján. Öt óra harminckor végre elkezdődött a gyűlés, a közlegényektől a tisztekig mindenki ott volt. Amikor beléptem a kiskapun, sokan megtapsoltak, páran pedig azt sem tudták, hogy ki vagyok, de azért ők is tapsoltak. Aztán mindenki elcsendesült.

Aztán megkérdeztem:

  • Hol van Laci?

Sokan felnevettek:

  • Ott áll előtted!

Hirtelen szétszéledt a tömeg, és megláttam Lacit, egy jól fésült, magas srác volt, hosszú szőke haja csillogott a napfényben.

Majd megszólalt:

  • Üdv a csapatban, Bolczer!

Nagyon meglepődtem, mikor a nevemen szólított.
Újra nekem intézte szavait:

  • Akkor mutatkozzunk be az új kémünknek!

Bemutatkoztak:

  •  Helló, az én nevem Pristin.
  • Csá Bolczer, az én nevem Hanry.

  • Hello, my name is Jack.

Megkérdeztem Lacit:

  • Ez a Jack csávó angol?
  • Igen - felelte Laci.

3. rész:

Szerda

Tegnap a gyűlésen sok sráccal összebarátkoztam, szeretném őket bemutatni:

Főnök: Berger Laci

Emlékszel, mikor nemrég azt mondtam, hogy Berger Laci nyolcadikos. Hát kiderítettem, hogy nem, valójában már nagykamasz (16 éves).
Tulajdonságai: jóságos, szigorú.
Kategória: gyerek 5-18
Szám: 10.1800
Helyettese: Pristin Gabi

Helyettes: Pristin Gabi

Nyugodt természetű, szigorú helyettes.
Tulajdonságai: szigorú, nyugodt természetű
Kategória: gyerek 5-18
Szám: 10.100725
Helyettese: Hanry Hohwen

Közlegény: Köves István

Nyugodt, csendes és szerény srác, de ha jól megismered, akkor nagyon nagy felfedezést fogsz tenni....
Tulajdonságai: kedves, nyugodt.
Kategória: gyerek 5-18


Tiszt: Berger András

Ő Berger Laci öccse, nekem egy húgom van, úgyhogy tudom milyen ez....
Tulajdonságai: szigorú, mérges természetű
Kategória: gyerek 5-18
Helyetese: Bolczer Ádám


MÁJUS
hétfő

Ma négy órakor megláttam a Pajkos Telep kapuján:



Mikor befejeztem a KIKIÁLTÓ olvasását, hátra néztem: ott állt az egész csapat, csak Laci nem. Elkezdtek nekem arról dumálni, hogy milyen nagy felelősség az, hogy én vagyok 

a csapat kéme...


Folytatás következik...


Írta és illusztrálta: Halász Konrád 4.c


Hogyan születnek legendák a kerület nevezetességeiről?

Telekis diákok tollából...


A Bikás park mondája


Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a mai Bikás park területe mocsaras vidék volt, és emberek helyett boszorkányok lakták, akkor különös dolgok történtek.

Ahol ma nagy emeletes házakat, parkokat és lakótelepet látunk, ott sok-sok esztendővel ezelőtt boszorkány kastélyok álltak. Lakói félelmetes boszorkányok voltak. De akkoriban nemcsak  boszorkányok laktak azon a vidéken, hanem nagy bikacsordák is. A bikák addig, amíg a boszik nem voltak ott, nagyon szerettek ott élni. A boszorkányok azonban minden évben elfogtak három bikát, és beledobták őket egy üstbe. Aztán pedig gyűjtöttek más hozzávalókat is, és olyan dolgot kotyvasztottak, ami növelte a varázserejüket. Bika mindenképpen kellett a varázsszerbe. Ez már sok éve így ment, míg három bika ki nem találta, hogy megszöknek. Amint megpróbáltak elmenekülni, meglátták, hogy a területet egy nagyon nagy varázserő keríti körül. Így már értették, hogy elődeik miért nem tudtak elmenekülni. De ők nem adták fel, közös erővel feltúrták a földet, így egy domb jött létre. Felfutottak a domb tetejére, és várták a boszorkányokat. A boszorkányok szokásukhoz híven eljöttek három bikáért. A boszik elkezdtek felmászni a dombon, de nagyon lassan haladtak, mivel a domb is olyan mocsaras volt, mint a föld. A bikák így könnyen legyőzték a boszorkányokat, hála a meredek és mocsaras dombnak.

A domb ma is létezik, de azóta már nem mocsaras, és van három szobor is a tetején. Ezeket a szobrokat a három hős bika emlékére állították, és róluk nevezték el a dombot Bikás dombnak; a parkot, amit pedig később építettek, Bikás parknak.

Írta: Németi Zsófi 6.c


A Feneketlen-tó rejtélye

A feneketlen-tó Budapest egyik legrejtélyesebb helye. Senki sem tudja keletkezésének valódi történetét, de én elmondom nektek mi is történt valójában.

A feneketlen-tó történetük kezdetén még csak egy mocsaras és agyagos terep volt, ahol nem élt senki egy mocsári boszorkányon kívül. Az emberek felfedezték, hogy ezen a területen nagyon sok az agyag, amiből téglát tudnak gyártani. Így hát elhatározták, hogy egy agyagbányát és egy téglagyárat építenek. Amikor elkészültek az építkezéssel, a boszorkány odament a gyár vezetőjéhez és azt mondta:

- Ha nem tüntetitek el a gyárat, akkor elátkozom a helyet.

Amikor a vezető ezt meghallotta, csak kinevette. Ekkor a boszorkány seprűjével a bánya aljára mutatott, ahonnan forró víz tört fel, és a víz teljesen elöntötte a bányát. A bányászok eszközeiket és gépeiket hátra hagyva fejvesztve menekültek. Ám amikor felértek a felszínre, egy hatalmas vérszomjas medvével találták szembe magukat. Az emberek vezetője megkérdezte, hogy mit csináljon ahhoz, hogy a boszorkány megállítsa a fenevadat. A boszorkány felajánlotta, hogy ha egy parkot építenek a gyár helyére, ő majd megállítja a medvét.

A munkások teljesítették kérését, bezárták a téglagyárat, parkot alakítottak ki a tó körül, és a bányát elárasztó forrásból szökőkutat építettek. A boszorkány cserébe szoborrá dermesztette teremtményét. A medve szobra még ma is megtalálható a parkban egy maci képében.

Írta: Rákos Ádám 6.c


A kék-tó mondája

Található a kerületben egy igazán rejtélyes nevű tó, a Kék-tó. Honnan kapta a nevét? Elárulom nektek a titkot, melyet nagymamámtól hallottam.

Réges-régen a Kék-tóban élt egy szörny. A szörny kék színű volt, innen kapta a nevét a tó. Sok pletyka terjedt erről a szörnyről: például, hogy három feje van, vagy az, hogy aki kifogja, annak teljesül egy kívánsága. Ezért nagyon sokan horgásztak a tóban. Egyszer valakinek a horgára akadt a szörny. A horgász próbálta kihúzni, ám nagyot rántott rajta a szörny, és lehúzta őt a tó aljára. Már majdnem belefulladt a tóba a horgász, de csodák csodájára, valamilyen megmagyarázhatatlan segítséggel megmenekült. Később egy másik horgásznak is ráakadt a horgára a kék szörny. Ő segítséget kért két társától, így hárman kihúzták a nagy állatot. Azt mondta a szörny, hogy ha visszaengedik, teljesíti egy-egy kívánságukat.

A horgászok beleegyeztek ebbe, és visszaengedték a tóba. Azóta még sokan próbálták kifogni a szörnyet, de már nem akadt senkinek a horgára. Így a tó neve megmaradt a mai napig is: Kék-tónak.

Írta: Tárnoki Laura 6.c

Magyartanár: Verpelétiné Tóth Erzsébet


Népmesenapi meglepetés


Egyszer mi is voltunk gyerekek...

Egyszer volt, hol nem volt olyan idő, amikor mi - tanítók, tanárok, felnőttek - is voltunk gyerekek, akármilyen hihetetlennek tűnik.

Voltak kedvenc meséink, amiket soha nem untunk meg újrahallgatni. Biztonságot nyújtott apa, anya és a szóról szóra ismert történet. Voltak mesék, amelyekhez mesekönyv sem kellett, szüleink, nagyszüleink, testvéreink fejéből pattantak ki. Emlékszem, gyerekkoromban esténként alig vártam a villanyoltást, hogy meghallgathassam, bátyám hogyan fűzi tovább a mi kis porszemünk sorsát. Mi már felvérteződtünk, rajtatok a sor, gyűjtsetek erőt a mesékből, és a végén győzni fogtok.

Ha nem hiszitek, járjatok a végére, és olvassátok el a meséket!

Fogadjátok szeretettel a népmese napján, Benedek Elek születésnapján
legkedvesebb meséink gyűjteményét!

Blaha Ágnes - Balázs Béla: Az igazi égszínkék
Teszárekné Sípos Ilona - Mackó meséi
Fabók Gizella - Fodor Sándor: Csipike, az óriás törpe
Somossy Zsuzsanna - A kolozsvári bíró
Kovácsné Herman Katalin - Exupéry: A kis herceg
Ábrahám Mónika - O. Wilde: A boldog herceg
Takács Ildikó - Puskin: Mese a halászról és a kis halról
Borostyánkőy Ágnes - Az ördög három aranyhajszála
Szirtesné Egri Éva - A só
Hajnal Anna - A kőleves
dr. Mohayné Konkoly Erzsébet - Mátyás király és az okos lány
dr. Prőhléné Hehl Éva - Grimm: Bátyácska és húgocska
Kárpáti Andrea - Hamupipőke
dr. Horváthné Medgyesi Ilona - Oscar Wilde: A boldog herceg
Oszlányi Mária - bátyja meséje: A porszemecske kalandjai
Kun Éva - Szabó Magda: Sziget-kék
Jenei Gabriella - édesapja meséje: Gumifülű nyuszifül történetei
Rózsa Katalin - Marék Veronika: A csúnya kislány
dr. Marosiné Szabó Erika - Marék Veronika: Boribon, a játékmackó
Némethy Beáta - nagypapája meséje: A sánta kukac
Fehér Józsefné Istóczki Ildikó - Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé
Szüle Anikó - Gazdag Erzsi: Mesebolt
Fretyán István: A répa
Túri Alexandra - Nepp József: Vili, a veréb
Csúcs Zsuzsanna - A kis fenyő
Gruizné Takács Andrea - Travers: Mary Poppins
Jakab Anita - Rigócsőr király
Mészáros Éva - Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Kollár Adrien - Kálmán Jenő: Sicc
Oswald Gábor - Lázár Ervin: Négyszögletű kerek erdő
Králikné Muszély Ágnes - A vitéz szabólegény
Madarassy Krisztina - Grimm: A hat hattyú
Gál Borbála - Holle anyó
Bacsiné Ledniczki Tímea - Rózsát nevető királykisasszony
Ballagó Mónika - Tony Wolf: Mesél az erdő
Dudogh Veronika - Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon
Tálasi Zsuzsanna - Piroska és a farkas
Felméryné Alpár Katalin - A só
Szendrőiné Vajkovics Piroska - Pancimanci
Hegedűs-Zelenák Edit - A só
Verpelétiné Tóth Erzsébet - A világszép nádszálkisasszony
Páthné Szabó Ágnes - Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Hiszékeny Mónika - Szepes Mária: Pöttyös Panna
Székely Józsefné - Bálint Ágnes: Kukori és Kotkoda
Fodor Annamária - Václav Čtvrtek: Rumcájsz
Opánszki Andrea - Hófehérke
Pethő-Kátai Boglárka - Csipkerózsika
Pécsi Marianna - édesanyja meséje: Az eltévedt kiscica
Varga Erika - Zelk Zoltán: Három nyulak
Jósvai Ferenc - A kis gömböc
Pálné Neumayer Éva - A három kismalac
Takácsné Ungár Eszter - Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Rásztóczky Mónika - Milne: Micimackó
Cselőteiné Fekécs Éva - Döbrentey Ildikó: Hideglábú manó
Juhász Erna - La Fontaine: A tücsök és a hangya
Sáfránné Norczen Csilla - Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Szegvári Zsuzsanna - Csukás István: Süsü, a sárkány
Bártfai Lászlóné - Zelk Zoltán: Három nyulak
dr. Lendvayné Havasi Henriette - Holle anyó
Majorné Megyesi Márta - Hófehérke
Moróné Pálos Zsuzsanna - Szepes Mária: Pöttyös Panni
Tóthné Völgyes Zsófia - Ezeregyéjszaka meséi: Ali Baba és a negyven rabló
Keksz Tünde - Kecskegidák és a farkas
Kelemenné Mészáros Zsófia - A kismalac és a farkasok
Tivadar Ágnes - Az aranyszóló pintyőke
Hauth Antal - Az égig érő paszuly
Keresztfalviné Illyés Renáta - Mesék Mátyás királyról
Horváth-Szabó Ibolya - Boribon sorozat
Szabó Zsuzsa - Böbe baba a papírkosárban

A meglepetést összeállította: Oszlányi Mária - könyvtáros



Kell egy mese, kell egy mítosz! - nyertes pályázat

A pályázat kiírását az Egyebek rovatban olvashatjátok.

Mese kategóriában

Öt barát a múltban

Lili kinyitotta az ajtót, és belépett Szöszivel, Mírával, Verával és Buksival, a kiskutyával a földalatti
járatba. Ez a járat az időgépet őrizte. Lili odalépett a géphez, és ezt mondta:
- Ez itt az időgép. Buksi nagyot vakkantott, ami azt jelentette, hogy egyetért a lánnyal.
Míra megkérdezte Lilitől:
- Mégis hogyan kell használni ezt a gépet?
- Nagyon könnyen. Csak mondani kell, hogy hová szeretnél menni, mármint, hogy hány évvel előre vagy vissza az időben.
- Hova is akarunk most menni? - kérdezte Vera.
- Természetesen Teleki Blanka idejébe - válaszolta Lili.
- Akkor mire várunk még? - kérdezte Szöszi. - Induljunk!


Lili belépett az időgépbe, és el is kezdte az utazást az időben. Hamarosan eltűnt a gépben. Aztán Vera következett Buksival. Hamarosan ők is eltűntek. Majd Míra és végül Szöszi lépett be a gépbe. Egy egészen szokatlan helyen találták magukat. Egy sikátorban voltak.
- Na, és most meg kellene keresni Teleki Blankát, hogy megírhassuk a dolgozatot, amit a tanárnő kért - mondta Szöszi. - Vajon hol lehetünk?
- Elvileg a régi Pesten vagyunk, hisz itt alapította az első leányiskolát. De már este van. Mi lenne, ha keresnénk valami helyet, ahol megszállhatunk? - mondta Vera.
- Rendben - mondták a többiek.
- Vigyázzunk, nehogy észrevegyen valaki - szólt Lili.
- Gyorsan bújjunk el, jön az őrjárat! - súgta Szöszi. Buksi is elkezdett félősen pislogni.
- Ugye elhoztad az öt láthatatlanná tévő köpönyeget, Lili?
- Hát persze.
- Ugye, az ötödik kutyára való és nem emberre?
- Mit gondolsz, talán nem ismersz még eléggé? De gyorsan vegyétek fel őket, hisz már mindjárt itt vannak! Vera felöltözteted Buksit?
- Természetesen.
- De most már tényleg ne az út közepén álljunk, mert még a végén kilapítanak bennünket! A köpönyeg csak eltüntet, és nem testetlenné változtat.
Hirtelen felhangzott az gyalogos őrség beszélgetése:
- Persze, hogy itt van az új épület, hisz minden szerdán ellenőrizzük! De többet ne kérdezz, mert ideges leszek!
- Vajon mi lehet abban az új épületben? - kérdezte Míra.
- Nem tudom - mondta Lili.

A gyerekek egy lépésnyire lemaradva követték az őrjáratot. Végre elérték az új épületet. Mire odaértek, már nagyon álmosak voltak. Nem is vették észre, hogy elaludtak. Mikor felkeltek az új épületben voltak bezárva egy cellában.

- De, hogy történhetett ez? -kérdezte Vera. Hisz rajtunk volt a láthatatlanná tévő köpönyeg.
A sarokból megszólalt egy hang:
- Véletlenül az alvezér, Hans lerúgta rólatok a köpönyeget, amikor aludtatok.
- Ki... ki az? -kérdezték kórusban a gyerekek.
- Én vagyok az, Teleki Blanka. Segítenetek kell kiszökni innen. Ugye, segítetek?
- Hát persze - válaszolták a gyerekek.
- De nem tudjuk, hogyan segíthetnénk.
- Nagyon könnyen. Csak csináljátok azt, amit én mondok.
- Jó - mondták a gyerekek.
- Mondd csak, mit is kell csinálnunk?- kérdezte Vera.
- Mondom máris - mondta Teleki Blanka. Vera, te szerezd meg a kulcsot!
Míra, te addig tereld el az őr figyelmét! Aztán pedig a többiekkel együtt megszökünk innen.
- Rendben - mondta Vera, Míra, Lili és Szöszi.
Míra elkezdett fennhangon beszélni:
- Egy, kettő, három... én most kiszököm innen, ti meg majd két hét múlva!

Erre berontott az őr, és amíg Mírára figyelt, Vera könnyűszerrel el tudta lopni az őrtől a kulcsot. Mikor az őr megkönnyebbülve visszatért az őrhelyére, azt hitte, hogy most már nem történhet
semmi baj. Nem is tudta mekkorát tévedett. Vera a kulccsal kinyitotta az ajtót, és a többiekkel együtt futásnak eredt. Hamarosan kijutottak, majd betértek egy fogadóba. Ott megtudták, hogy az osztrákoknak csak a vezére gonosz, és pont az ő elűzésének a tervét készítik a fogadóban lévő katonák. A gyerekek segítettek kieszelni a cselt, amivel sikerült elűzni a gonosz vezért.

Teleki Blanka megígérte a lányoknak, hogy újabb iskolákat fog alapítani, ahol még nagyon sok ilyen hozzájuk hasonló kislány tanulhat majd. A barátok boldogan mentek vissza a saját idejükbe, és a dolgozatuk, amit Teleki Blankáról kellett írni, hibátlan lett.


Sekovanič Vera 2.c



Kell egy mese, kell egy mítosz! - nyertes pályázat

A pályázat kiírását az Egyebek rovatban olvashatjátok.

Mítosz kategóriában

Klára megmentése

         Egy szép keddi napon a történelem órát a könyvtárban tartottuk.
         Becsengetés után Timi néni hátra küldött engem, Lilit, Annát és Verát a Történelmi lexikonért. Útközben azonban leejtettük a nagy bőrkötéses könyvet, az pedig magától kinyílt előttünk Teleki Blanka koránál. Ám, amikor fel akartuk venni, egy örvény ragadott magával minket. Hiába próbáltunk sikítani, nem jött ki hang a torkunkon. A következő percben korhű ruhában valamikor 1848 márciusában találtuk magunkat.

Az előttünk lévő ház ajtaján Teleki Blanka lépett ki. Arca komor volt, megkérdeztük mi történt, mire ő elmondta, hogy Lövey Klára, a legjobb barátnője szívbeteg, és csak egy csoda segíthet rajta. Ezután felajánlottuk a segítségünket. Előhúzott egy papírt, amin ez állt: Líánd  hc. Elárulta, hogy ez a kristálygömb lelőhelye, de összekeverték a betűket. Kis fejtörés után elkezdtünk ásni a Lánchídnál. Végül megkerült Klára gyógyulásának forrása. Blanka utasítása szerint a megdőlt talapzat részt kiékeltük a gömbbel, ezután ő odahozta Klárát. Azt mondta, hogy egyszerre érintsük meg a gömböt. Határozottan látszott, hogy Klára egyre jobban van.
      Klára felépülését még épphogy láthattuk, majd pedig egy örvény hazavitt minket. Ez a kis kaland pedig a mi titkunk maradt.

Sárosi Laura 7.c


Hazugságmese

     Ma anyával ebédet főzünk.
    A kedvencem a húsleves. Sajnos nem volt otthon tej, ezért elmentünk az uszodába kenyérért. Sokáig nézelődtünk, de almát nem láttunk sehol. Végül csak rátaláltunk arra a vajkrémre. Mire hazaértünk, beesteledett. Apának nagyon fájt a feje, ezért kénytelen voltam kimosni a zoknimat. Másnap reggelire megettük a tegnap sütött levest. Ennek nagyon jó ízt adott a dinnye, köretnek pedig a frissen kimosott zoknit rágcsáltuk.
    Nagyon finom volt ez a vacsora. Még mindig az apukámat tartom a legjobb szerelőnek. 

Kuti Hajnalka 5.d


A legkedvesebb lány és a titok

Volt egyszer egy lány, aki nem csak kedves és szép volt, hanem úgy őrizte a titkokat, hogy még naplót sem vezetett. Hej, a király fülébe is eljutott a lány jó tulajdonsága. Hívatta is a király a leányt a palotába, hogy majd ő ad neki olyan titkot, amit majd biztosan nem bír magában tartani.
Jött is a leány a palotába, de nem félt, mert tudta, hogy ha eddig megtartott minden titkot (úgy, ahogy azt elmondták neki), akkor ezt miért ne tartaná meg. Megérkezett a lány a palotába, s illően köszönt a királynak. A király is viszonozta a köszönést, s fogadta a leányt.
- Úgy hallottam, hogy te nagyon jól tartod a titkokat, igaz ez? - kérdezte a király.
- Annyira igaz, mint hogy most itt állok felségeddel szemben - felelte a leány.
- Hát jól van - mondta a király. - Álld ki a próbát, mert ha kiállod, magas jutalmat érdemelsz! A titkot ezennel elmondom - jelentette ki a király. A titok ez volt: "Ott van benned az a valami, amivel bármit ki tudsz nyitni."
- Mi lehet ez? - tűnődött a lány.
- Ezen most ne törd a fejed, és ha nem haragszol, én utadra bocsátanálak - mondta a király.
- Nem haragszom és köszönöm a meghívást! - válaszolt a lány.
A lány elköszönt, úgyszintén a király is.
Alighogy a lány hazaért, még három nap sem telt bele, a király halálos betegségben szenvedett. Ki is raktak egy hirdetést, amit a király írt a népének. A hirdetés így szólt:
"Kedves Népem!
Sajnálatos módon egyfajta halálos betegség ért. Kérem, hogy, aki tud segítsen!
Ha valaki hozzálátna a megmentésemhez, akkor a varázsszer a Gyógybarlangban található. Ezen kívül a barlang jelszavát, (ami titok) "titokőrző" Szelesztína kisasszony tudja.
Köszönettel: Erik királyotok"
Mindenki elolvasta, ahogy Szelesztína kisasszony is. Szelesztína kisasszony, (aki eredetileg a lány volt) azon morfondírozott, hogy elvileg csakis ő tudna elmenni a barlangba, hiszen ő tudja a jelszót.
Pár nap múlva Szelesztína kisasszony jelentkezett Erik királynál (az egyik meglehetősen undok barátnőjével), hogy majd ő elmegy a barlangba.
- Jól van, - mondta Erik király - menj csak el és vidd a barátnődet is.
- Köszönöm! - mondta Szelesztína.
- Nagyon szívesen és siessetek!!! - mondta Erik király.
Elindultak, s mikor kiléptek a palotából, elkezdtek beszélgetni. Egy óra elteltével már közeledtek a barlanghoz. Már jó régen témát váltottak, és a kedvességről beszélgettek. (Szelesztína nagyon sok mindent tudott a kedvességről, és amit tudott, azt el is mondta Grétának (mert, hogy így hívták a barátnőjét).
Szelesztínának hirtelen eszébe jutott, hogy meg kellene fejteni a barlang jelszavát. Egy negyedórával később, már nem csak közel jártak a barlanghoz, hanem ott álltak előtte, és még mindig a kedvességről beszélgettek. De ki se kellett találniuk a jelszót, mert a barlang magától kinyílt. Szelesztína ekkor rájött, hogy a barlang jelszavának megfejtése a kedvesség volt.
A barlangban egy mágus ült. Szelesztína magyarázkodni akart, de a mágus a szavába vágott:
- Nem kell semmit mondanod. Mindent tudok. A varázsszer pedig itt van, tessék. És a jutalmat is itt kapod meg nálam. A jutalom az, hogy választhattok 3-3 követ.
- Köszönjük! - lelkendezett Szelesztína.
- Köszönjük! - mondta Gréta boldogan.
- Persze! - kapott észbe Szelesztína - köszönjük a varázsszert is!
- Nagyon szívesen! - mosolygott a mágus.
Szelesztínáék elbúcsúztak a mágustól, és elindultak a palota felé. Mikor odaértek, az emberek már javában várták őket. A lányok gyorsan átadták a királynénak a varázsszert. A király meggyógyult, és bőségesen megvendégelte a megmentőit.

,,Az én mesém adom neked!" tehetséggondozó meseíró pályázaton iskolánk 4.b osztályos tanulója, Ristyák Luca is a díjazottak közé került, és a meséje megjelent a Mesém című könyvben. 

Gratuláluk Lucának!