2023/24. tanév

Legenda született a Nyúl-kupa napján Török Balázs 6.b tollából. A szomszédos Gazdagrét nevének eredetére derült fény, és arra, hogy Balázs fiatalsága ellenére milyen jól ismeri az emberi természetet.

Gazdagrét legendája

Gazdagrét legendája az ősidőkből származik. Egy öregember végnapjaiban örökséget akart hátrahagyni fiának. Marháit és jószágait levágta, így nem maradt ennivaló a háznál. Helyi nemesfémből érméket kezdett önteni, és azt hirdette róluk, hogy varázserejük van. Az emberek sokat kértek az érmékből.

Később az öregember már jószágot kért az érmékért. A csere oda és vissza is egyaránt működött. Az öreg egyre többet kért, igen kapzsi lett. Az emberek lassan megtanulták az érmék használatát. Így kezdődött meg a kereskedelem. Rájöttek, hogy nemcsak egy embertől szerezhetik be az érmét, hanem egymás közt is csereberélhetnek. A kapzsi öreget otthagyták, aki hamar elvesztette mindenét, és szegényen halt meg.

Fiára semmit sem hagyhatott. A fiú viszont megértette az emberek természetét és az érmék használatát. A ház körüli földekre szegény embereket hívott, és érméket adott nekik. Pénznek nevezte el ezeket. A pénz fogalma és a gazdasági praktikák a világ minden táján elterjedtek. A fiú ebből nagyon gazdag lett, ezért szülőföldjének neve Gazdagrét lett.

Megjelent: 2024. április
Írta: Török Balázs 6.b

Tanárok, tanítók, technikai dolgozók kedvenc meséi

Népmese napja

Ábrahám Mónika - O. Wilde: A boldog herceg

Bacsiné Ledniczki Tímea - Rózsát nevető királykisasszony

Bártfai Lászlóné - Zelk Zoltán: Három nyulak

Bede Viktor – A három kívánság

Bertus Zsuzsi - Hamupipőke

Borostyánkőy Ágnes - Az ördög három aranyhajszála

Cselőteiné Fekécs Éva - Döbrentey Ildikó: Hideglábú manó

Csúcs Zsuzsanna - A kis fenyő

Demecs József -A szegény szabólegényke

Erdélyi Kincső – A kis gömböc

Ferencz Ani - Hamupipőke

Ferencz János – A vitéz szabólegényke

Fretyán István - A répa

Gruizné Takács Andrea - Travers: Mary Poppins

Hajnal Anna - A kőleves

Hegedűs-Zelenák Edit - A só

Hiszékeny Mónika - Szepes Mária: Pöttyös Panna

Jakab Anita - Rigócsőr király

Jenei Gabriella - édesapja meséje: Gumifülű nyuszifül történetei

Jóni Heni – Süsü, a sárkány

Juhász Erna - La Fontaine: A tücsök és a hangya

Kiss Szonja – A só

Kollár Adrien - Kálmán Jenő: Sicc

Kollár-Nagy Barbara: Holle anyó

Kovácsné Herman Katalin - Exupéry: A kis herceg

Lipcsei Attila – Futrinka utca

Lipcseiné Csiki Csilla – Holle anyó

Madarassy Krisztina - Grimm: A hat hattyú

Majorné Megyesi Márta – Hófehérke

Makai Sándor – A három kismalac

dr. Marosiné Szabó Erika - Marék Veronika: Boribon, a játékmackó

dr. Mohayné Konkoly Erzsébet - Mátyás király és az okos lány

Molnár Zsuzsa – Piroska és a farkas

Moróné Pálos Zsuzsanna - Szepes Mária: Pöttyös Panni

Nebenführerné Békés Gyöngyi – A három kismalac

Nyíri Milán – Ali baba és a negyven rabló

Oswald Gábor - Lázár Ervin: Négyszögletű kerek erdő

Oszlányi Mária - bátyja meséje: A porszemecske kalandjai

Pálfi Erika – Mekk Elek

Pálné Neumayer Éva - A három kismalac

Párdányiné Erika – Futrinka utca

Pécsi Marianna - édesanyja meséje: Az eltévedt kiscica

Pethő-Kátai Boglárka – Csipkerózsika

Pozsgai István – Öreg néne őzikéje

dr. Prőhléné Hehl Éva - Grimm: Bátyácska és húgocska

Rásztóczky Mónika - Milne: Micimackó

Rusz Krisztina - A borsószem királykisasszony

Sáfránné Norczen Csilla - Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Sárközi Erika – A mókus, aki leesett a fáról

Somossy Zsuzsanna - A kolozsvári bíró

Szabó Barbara – A piros kabát kalandjai

Szegvári Zsuzsanna - Csukás István: Süsü, a sárkány

Szeremi Anna - Vidám Matti

Tálasi Zsuzsanna - Piroska és a farkas

Takács Ildikó - Puskin: Mese a halászról és a kis halról

Takácsné Ungár Eszter - Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika

Tivadar Ágnes - Az aranyszóló pintyőke

Tóthné Völgyes Zsófia - Ezeregyéjszaka meséi: Ali Baba és a negyven rabló

Turi Alexandra - Nepp József: Vili, a veréb

Varga Erika - Zelk Zoltán: Három nyulak

Megjelent: 2024. szeptember
Összegyűjtötte: Oszlányi Mária -  könyvtáros, TEDI segítőtanár

2022/23. tanév

• A só - előadja a Népmese napján Edit néni

A só  -népmese

Szeptember 30-án, Benedek Elek apó születésnapján ünnepeljük a népmese napját.

Ezen a neves napon Edit néni megnyitotta meseházának kapuit az alsós gyerekek előtt, és elmesélte A só című mesét a könyvtárban.

A mesélő: Edit néni (Hegedűs-Zelenák Edit)
Megjelent: 2022. október
Operatőr: Verpeléti Ferenc
Szervező: Oszlányi Marcsi néni a könyvtáros 

2021/22. tanév

• Dolánszky Anna 5.c -   A valóra vált álom
• Homó Zente 5.c - Az elszánt csillagász
• Kocsis-Lázár Kinga 5.c - A három barát és a sárkányok legendája
• Simon Pál 5. c - A farkas és az egér
• Takács Anna 5.c - Az elvarázsolt erdő

Mire jók a dixit kártyák? 

Barbi néni dixit kártyái közül mindenki választott egyet, és mesét írt egy feltétellel: a ,,tátva maradt a szája" kifejezés szerepeljen a kitalált történetben.
Íme a legjobbak: 

A valóra vált álom

Élt egyszer egy szegény ember és, annak volt három lánya.

Egy nap az egyik lány álmában meglátott egy tündért, aki azt mondta neki, hogy merjen álmodni, és ha ezt megteszi, akkor teljesíteni fogja a kívánságát. Ezt követően a tündér eltűnt. A lány másnap reggel elgondolkodott azon, ami tegnap éjjel történt vele álmában, és arra jutott, hogy semmi baja nem eshet akkor, ha kipróbálja.

A legfőbb vágya az volt, hogy balett- táncos legyen. Amikor egyszer éppen sétálgatott, egy plakátra lett figyelmes. Egy válogatást hirdettek meg azon. A lánynak eszébe jutott a tündér, és felírta a nevét a jelentkezési papírra. Amikor rá került a sor, megjelent előtte egy tündércsapat, és elkezdték biztatni, hogy higgyen magában, és küzdjön, mert meg fogja kapni a szerepet. A lány önbizalmat szerzett ezáltal magának.

Kiállt a színpadra és elkezdett táncolni. Annyira megtetszett a közönségnek csodálatos előadása, hogy mindenkinek tátva maradt a szája. A lány megkapta a szerepet, és napokig az egész város erről a sikerről áradozott.

A lány ebből megtanulta, hogy semmi sem lehetetlen és az álom tényleg valóra válhat.

Írta: Dolánszky Anna 5.c
Megjelent: 2021. december
Magyartanára: Nagy Barbara

Az elszánt csillagász

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tudós, akinek nagyon furcsa ötletei voltak.

Ő akart lenni az első ember, aki be tudja bizonyítani, hogy léteznek űrlények. Az egész életét erre tette fel. Az összes létező pénzét csillagászati dolgokra költötte el. Már évek óta csak az eget kémlelte, és hamarosan fel is akarta adni, amikor a testvére is csatlakozott hozzá.

A bátyja szerencsére egy igazi ezermester volt, így tudott építeni egy űrhajót is! Amikor elkészült a gép, a professzornak tátva maradt a szája! Már másnap elindultak a csillagos ég felé. Több napot utaztak, mire felértek az űrbe, de megérte! A tudós és fivére három űrlényt láttak! Pár óra múlva visszaindultak a Föld felé. Amikor visszatértek, egyből egy napilap szerkesztősége felé indultak. A hírt, hogy léteznek, szerencsére elhitték, és másnap már nagyon híresek voltak!

Érdemes volt az ötletéhez így ragaszkodni, megérte a sok munka. Így történt, hogy a kitartó csillagász világszenzáció lett!

Magyartanára: Nagy Barbara

A három barát és a sárkányok legendája

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három jó barát. Nagyon szerettek olvasni, mindig együtt olvasták az izgalmas könyveket.

Egy szép napon kikölcsönöztek egy könyvet a könyvtárból, aminek a címe: A sárkány legendája volt. Nagyon kíváncsiak voltak, hogy miről szólhat a könyv. Ám, amikor kinyitották, akkor egy sárkány tört elő a lapok közül, de ez semmi ahhoz képest, ami utána történt. A sárkány magával rántotta őket be a könyvbe! Nagyon megijedt a három barát. Tátva maradt a szájuk a csodálkozástól. Egy gyönyörű napsütötte mezőn kötöttek ki. A sárkány pedig eltűnt.

Tanakodtak, mi tévők legyenek és, hogy jutnak haza, de semmi nem jutott eszükbe. Elkezdtek mendegélni. Egyszer csak megláttak egy házikót. Bekopogtattak, de senki nem nyitott ajtót. Kiderült, hogy nyitva volt, ezért bementek. Ott volt egy asztalon az a könyv, ami idejuttatta őket, és mellette aludt a sárkány. Őrizte a könyvet. A barátok megpróbálták elvenni tőle, de az felébredt. Futottak, ahogy csak bírtak, ám a sárkány hamar utolérte őket. Már füstölt az orra. A barátok gyorsan kinyitották a könyvet, és egyesével visszaugráltak a könyvbe. Megint otthon voltak, a saját világukban. A könyvet visszavitték a könyvtárba.

Megtanulták, hogy mindig nézzék meg a könyveket, amit kikölcsönöznek, és ne olvassanak olyan könyveket, amelyek nem az ő korosztályuknak való.

VÉGE

Írta: Kocsis-Lázár Kinga 5.c
Megjelent: 2021. december
Magyartanára: Nagy Barbara

A farkas és az egér 

Egyszer kapott egy levelet, amiben ez állt:

Írta: Simon Pál 5. c
Megjelent: 2021. december
Magyartanára: Nagy Barbara 

Befutottak az állatkertbe körülnézni. Mikor odaértek az oroszlánokhoz egy nagyot nevettek. Azok meg visszamosolyogtak.

Írta: Takács Anna 5.c
Megjelent: 2021. december
Magyartanára: Nagy Barbara  

2020/21. tanév

Mesék másképpen

Kedves Tedi-Olvasók!

Döntsétek el ti, hogy mennyire sikerült az 5. céseknek belebújniuk a különböző meseszereplők bőrébe. Íme az öt mese(részlet):

Tündérszép Ilona és Árgyélus

(A sánta farkas szemszögéből)

Egy Árgyélus nevű királyfinak kellett segítenem, aki Tündérszép Ilonáról érdeklődött. Én tudtam, hol lakik, úgyhogy felkaptam a hátamra, és elindultam vele. Száz meg száz esztendeig mentünk, majd letettem őt, és így szóltam:

- Már én tovább nem vihetlek, oda most már magad is eltalálsz, hisz nincs már messzire, csak száz esztendőt kell menned.
Ezek után visszasántikáltam az állatkirályhoz.
Remélem, a királyfi elérte a célját!

Készítette: Helmle Balázs 5.c

Fehérlófia

(a legidősebb királykisasszony)

Hirtelen kopogtak az ajtón.
- Vajon ki lehet az? Az én uram sosem kopog - gondoltam.
- Na, mindegy, azért csak kinyitom.

Készítette: Üveges Regina 5.c

Fehérlófia

(a Fehér ló)

Készítette: Turjánszky Mirtill 5.c 

Fehérlófia

(a legfiatalabb királykisasszony)

Hamarosan megérkezett a sárkány, aki rögtön végezni akart Fehérlófiával. De Fehérlófia ügyesebb volt, és hosszas viaskodás után legyőzte a sárkányt. Nagyon boldog voltam. Hát még, amikor megláttam a nővéreimet! Megöleltük egymást, és együtt indultunk el a felvilágra. Én értem fel elsőként, ahol három erős emberrel találtam szemben magam.

Felhúzták a két nővéremet is, de Fehérlófiát otthagyták az alvilágban. Útnak indultunk, engem Kőmorzsoló vezetett a házához, és elvett feleségül. Nagyon szomorú és boldogtalan voltam, egyre csak Fehérlófia járt az eszemben.

Készítette: Szauer Zsófia 5.c

Fehérlófia

(Fanyűvő szemszögéből)

Amikor meghallottam, hogy Fehérlófia visszatért, és megölte Vasgyúrót, ijedtemben én is meghaltam.

Készítette: Barborják Nóra 5.c

Megjelent: 2021. január 8.
Magyartanáruk: Verpelétiné Tóth Erzsébet

2018/19. tanév cikkei

• Legenda születik: Eredetmonda - Karácsony Anna 6.b
  
• Legenda születik: Helga és Hilda - Zele-Molnár Zoé 6.b
• Legenda születik: Nimfák és szirének harca - Borbély Sofia 6.b
  

2017/18. tanév cikkei

• Az unikornisok - Sekovanič Vera 3.c
• Egy hadi kém naplója 1. rész, 2. rész, 3. rész - Halász Konrád 4.c

• Hogyan születnek a legendák?

• A Bikás park mondája - Németi Zsófi 6.c
  
• A Feneketlen-tó rejtélye - Rákos Ádám 6.c
  
• A Kék-tó mondája - Tárnoki Laura 6.c
• Egyszer mi is voltunk gyerekek... - Oszlányi Mária könyvtáros
  

2016/17. tanév cikkei

• Kell egy mese, kell egy mítosz! - pályázat nyertese Mítosz kategóriában: Sárosi Laura 7.c

• Kell egy mese, kell egy mítosz! - pályázat nyertese Mese kategóriában: Sekovanič Vera 2.c

• Hazugságmese - Kuti Hajnalka 5.d

• A legkedvesebb lány és a titok - Ristyák Luca 4.b
  

Eredetmonda

Egyszer régen történt, hogy egy nép úgy gondolta, hogy elkezd vándorolni. Ennek a népnek minden tudása megvolt ahhoz, hogy világot hódítson. Csak egyetlen gyengeségük volt, nem volt senkinek sem neve. Még a népnek sem. Csak a vezérnek volt neve: Bungajd.
Egy nap történt aztán, hogy Bungajdot, a vezért egy éjszaka a rájuk támadó zsiványbanda meggyilkolta. Reggel a nép rájött, hogy Bungajd nem ébred fel többé. Nem tudták, hogy mi tévők legyenek, mert nem volt többé vezetőjük. Végül azt mondta egy juhászlegény, hogy ő tudja, mi legyen: Aki nevet tud adni e népnek, azon belül mindenkinek, az legyen a vezér. Hosszú tanakodás után a juhászlegény úgy döntött, hogy elhagyja népét, és keresni kezdi azt az embert, aki tud nevet adni.
Ment árkon-bokron át, mígnem elérkezett egy kis faluba. Itt csak ámult és bámult, mert mindenki a nevén szólította a másikat. Egy magafajta juhászlegényre esett a választása, és megkérte, hogy jöjjön vele az ő népéhez. Innentől kezdve volt neve e népnek: hadinkok. A nevet adó juhászlegényt megválasztották királynak, és hozzáadták feleségül a legszebb lányt a közösségükből.
Mindenki kapott nevet, és elkezdték a világhódítást.

Készítette: Karácsony Anna 6.b
Megjelent: 2019. január

Legenda születik: Nimfák és Szirének harca

Még régen a görögök birodalmában történt egy kis konfliktus két különböző faj között. Mindketten elcsábították a férfiakat, csak más okból. Az egyik szórakozásból, a másik pedig táplálkozás céljából. Ezek voltak a Nimfák és a Szirének.

Egy nap három áldozatra váró Szirén-lány arra lett figyelmes, hogy senki sem törődik velük. A férfiak egy közelben lévő oázishoz mennek naponta. A három ragadozó lány megelégelte, hogy valaki vagy valakik elcsalogatják az ételt előlük. Másnap úgy döntöttek, hogy benéznek az oázisba ők is. Odabent kisebb paradicsom tárult a szemük elé. A fák gyümölcsben gazdagok voltak, néha-néha még vadak is feltűntek. Mindennek közepén állt egy tó. A tóban három elbűvölően csinos lány nevetgélt. Amikor meglátták a Sziréneket, gyorsan elbújtak. A feldühödött emberfaló leányzók azonnal elkezdték tervezni, hogy hogyan lehetne a Nimfákat eltávolítani a föld felszínéről. Végül arra jutottak, hogy másnap hajnalban itt fognak várni rájuk. Ámde a Nimfáknak is volt eszük. Ők megbeszélték három megtermett legénnyel, hogyha következő nap meghallják a sikolyokat, akkor kapják el támadóikat. Eljött a másnap hajnal. A Szirén- lányok a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyen várakoztak. A Nimfák már ébren voltak, várva a három piranha fogú Szirént, akik nem is tétováztak. Zsupsz! Rávetették magukat az oázis elbűvölő lakóira, akik hangos sikítozásba kezdtek. Abban a pillanatban egy bokorból kiugrott a három férfi, és lefogta a Sziréneket, majd gyorsan egy-egy hegyes karóval által szúrták a veszélyes húsevőket.
A Nimfák azóta is suttogják egymás közt a régmúlt eseményeket, mikor legyőzték a halálosan veszélyes Sziréneket.

Készítette: Borbély Sofia 6.b
Megjelent: 2019. január

Legenda születik: Helga és Hilda

Volt egyszer egy kisváros, melyet úgy hívtak Rózsakapu. A név onnan ered, hogy ennek a helynek a városkapuján gyönyörű vörösrózsák nyíltak. Ebben a városban élt a királyi család a Béke-dombon. A királynak volt két gyönyörű ikerleánya, Helga és Hilda.

A lányok kiskorukban imádtak a falusi gyerekekkel játszani, volt is nekik hat barátjuk. Ám egyszer mindenki felnő, és egyre több dolguk lesz, főleg, hogyha az ember a trónörökös. Rózsakapun már réges-rég az a szabály, hogyha a királyfi betölti a 17-et, ő kerül a trónra. Csakhogy ennek a királynak két lánya volt, és fiú gyermeke már nem lehetett, mert felesége túl korán elhalálozott, így az a törvény lépett érvénybe, hogy aki hamarabb talál magának férjet, az veheti át az uralkodást. A lányoknak már csak egy hetük volt férjet keríteni, de szerencsére volt pár nemes úrfi, ki szívesen ajánlotta fel magát a célra. De Helgának az egyik csúnya volt, a másik buta, a harmadik meg szegény. Hilda viszont egy szót sem szólt, csak várta, hogy holnap legyen, s bemutathassa az ő választottját, akiről még senki nem sejtett semmit. Eljött a nagy bejelentés, mindenki megdöbbent, mikor meglátták, hogy Hilda a régi jó barátjukat, Karcsit választotta. A királyi család azt sem tudta, mit csináljon, csak mert az nem lehetett, hogy egy falusihoz menjen feleségül. Helga eszméletlenül irigy lett, és magának akarta Karcsit. Elindult a nővérével sétálni, odaértek a rózsakapuhoz, ám ott, hirtelen letépett egy rózsát és a tüskéjét testvére nyakába döfte. De ahelyett, hogy Hilda életét vesztette volna, egy vakító, ám fekete fénysugár csapott le, és Helga teste elkezdett felemelkedni, és hirtelen eltűnt. Egy hónappal később, Hilda feleségül ment Károlyhoz, és bejelentette, hogy úton van egy királyi csemete.

Azóta az a történet járja, hogy aki tép a rózsából, az örökre szerencsétlen lesz.

Készítette: Zele-Molnár Zoé 6.b
Megjelent: 2019. január

A Legendák a tanulók magyarórai munkái során születtek.
Magyartanáruk: Kollár Adrien

Sekovanič Vera: Az unikornisok

Bori éppen a legújabb szerzeményét lapozgatta. Egyszer aztán egy érdekes fejezetre bukkant benne. Ez állt a fejezet elején: " Az unikornisok talán mégis léteznek!". Bori rögtön lecsapott az érdekes olvasmányra. Közvetlenül a cím után egy interjút pillantott meg Lucának, a barátnőjének az apukájával. Bori úgy döntött, hogy miután elolvasta rögtön megmutatja a barátnőjének. Az interjúban ez állt: "Amikor embereimmel elutaztunk Skóciába, egy különös fajt láttunk meg. Szép kecses mozgású, ezüstösen csillogó teremtményt. Az volt a legkülönösebb, hogy egy hosszú, egyenes szarv díszelgett a homlokán. Közelebbről is meg szerettük volna nézni, ám amikor közelebb mentünk, az állat nyomtalanul eltűnt." Bori szólni sem tudott az elképedéstől. Szólnom kell Lucának, gondolta. Futva tette meg az utat a barátnője háza felé. Be sem kopogott a házba, egyszerűen berontott. Luca felpattant és csodálkozva nézett rá.
- Beszélnünk kell! - nyögte Bori. Azzal megszeppent barátnőjét kivonszolta a kertbe.
- Figyelj!- kezdett bele. Olvastam, hogy az apukád nagy valószínűséggel felfedezett egy unikornist, de amikor közelebbről meg akarta nézni, hirtelen eltűnt az állat. Muszáj közelebbről is megfigyelnünk őket - fejezte be mondandóját Bori.
- Muszáj máris indulnunk - kiáltott fel Luca.
Meg sem álltak, míg el nem értek a repülőtérre. Egy óra múlva már repültek is Skóciába.
- Hát ez rázós volt - mondta Bori, miután leszálltak.
- Indulás oda, ahol az apukám látta őket - kiáltott ellenvetést nem tűrő hangon Luca.
Három óra múlva megtalálták a helyet.
- Ilyen sötétben nem fogjuk őket megtalálni!- nyafogta Bori.
- De igen, biztosan világítanak, hiszen ezüst színűek. Nyugtatta őt Luca.
Bori erre megnyugodott és végre elkezdhették a kutatást. Egészen éjfélig keresték őket, sikertelenül. - Találnunk kell egy helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat - vélekedett Luca.
Így aztán találtak egy lakatlannak tűnő kunyhót. Bekopogtak. Nagy csodálkozásukra egy öreg róka nyitott nekik ajtót.
- Jó estét! - köszönt a róka.
- Jó estét! - köszöntek a lányok is.
- Kerüljetek beljebb - invitálta be őket a róka.
A lányok egymásra néztek, majd beléptek a viskóba.
- Mi járatban jöttetek? - kérdezte az öreg róka.
- Az unikornisokat szeretnénk megtalálni - felelte Bori.
- Abban tudok segíteni - derült fel az állat arca.
A lányok izgatottan kérdezték :
- Mégis, hogyan tudna segíteni.
- Nézzétek csak - adott a barátnők kezébe egy tégelyt. Ez a kenőcs nem akármilyen kenőcs, hanem láthatatlanná tévő.
- Nagyon köszönjük - hálálkodtak a lányok.
Ám, amikor felnéztek, a róka már eltűnt.
- Hát ez különös volt- szólalt meg egy idő után Luca.
Bori egyetértően bólogatott. Hamar felfedeztek a tégelyen egy használati utasítást. Az alábbi magyarázat volt rajta: A kenőcsből egy kicsit kenj az orrodra! Ez két óráig fog kitartani.
- Holnap el is kezdhetjük az unikornisokat keresni - vélekedett Bori.
Másnap már reggel hatkor elkezdték a kutatást. Úgy döntöttek, csak ha megpillantanak egy ezüst lényt, akkor próbálják ki a kenőcsöt. Három napon át kutattak utánuk, ám egyet sem találtak. A negyedik nap reggelén aztán végre felfedeztek egyet.
- Most kell használnunk a kenőcsöt - mondta izgatottan Luca.
Mindketten kentek az orrukra egy kicsit. Hirtelen bizsergető érzést éreztek, és amikor egymásra néztek nagyon elcsodálkoztak.
- Nem is látlak téged - hüledezett Bori.
- Én sem - mondta Luca.
Ahogy közelebb mentek, nagy megdöbbenésükre egy egész csorda unikornis legelt a réten.
- Mindenképpen le kell fotóznunk őket - suttogta Luca.
- Természetesen - felelte Bori.
Azzal mindketten készítettek egy-egy fotót.
- Így már mindenki fog hinni bennük - mondta Bori.
- Remek, ezzel a küldetésünkkel is kész vagyunk - kiáltott fel Luca.
- Szerintem mielőtt hazautaznánk, sétáljunk egyet a tóparton, hátha megtaláljuk a Loch Nessi szörnyet - nevetgélt Bori.
Luca beleegyezett. Ahogy a tó mellett sétálgattak, megláttak egy kiemelkedő, hosszú testet.
- Ez hihetetlen - hüledezett Bori.
- A Loch Nessi szörny - tátotta el a száját Luca.
Talán ez a rejtély rejtve marad örökre.

Írta: Sekovanič Vera 3.c

Egy hadi kém naplója

1. rész:

Április
Péntek!

Én, Bolczer Ádám azért írom ezt a naplót, hogy kifejezzem legmélyebb gondolataimat, érzéseimet.

Most éppen a Pajkos Telepre tartok, a TELEPI BETYÁROK-hoz, ugyanis az iskolában hallottam, hogy a Pajkos Telepen egy ilyen csapatot hozott össze Berger Laci, egy nyolcadikos csávó. Ha bevesznek, akkor én a kém posztot fogom kérni, mert imádok kalandozni: bujkálni, meglapulni egy fa dús koronájában stb. De leginkább azért, mert megnéztem egy James Bond filmet, és aki megnéz egy ilyen filmet, akkor tuti, hogy kém akar lenni, legalábbis az én esetemben. Ezért jött kapóra ez az egész csapatos dolog.

Szerintem még saját kém ruhám is lesz, mert egyszer arra mentem haza a suliból, és láttam, milyen menő ruhát viselnek a tisztek stb.

Jó hírem van, beválasztottak, de holnap valami teszten kell túlesni. A teszt úgy néz ki, hogy meg kell vívni a kapitánnyal, de ha nem győzöm le, akkor ugrik az egész üzlet. Ha jól hallottam, akkor kardban vagy kosárban kell vívni. A kosarazástól félek, mert Laci sokkal magasabb nálam, és eléri a palánkot, én meg nem. Ha egyben jó vagyok, akkor az a bunyó. Pár éve jártam harcolni: tudok ütni, rúgni, gáncsolni stb.
Remélem, van ellenség, mert ha van, akkor úgy leverem őket, mint a csoda. Aztán majd elkezdenek futni, és a végén akkor elkapom őket, mindenkit és bebörtönzöm őket.

2. rész:

Kedd

Megvolt a teszt, és kém leszek, ahogy akartam. De sajnos azt mondták, hogy ha akarok kémruhát, magamnak kell beszereznem. Hát így bánnak az újoncokkal. Tegnap azt mondták nekem, hogy ma várnak a gyűlésen, de azt nem mondták el, hogy hol és hánykor. Ezért, amikor hazaértem a suliból, minden öt percben benéztem a Pajkos telep kapuján. Öt óra harminckor végre elkezdődött a gyűlés, a közlegényektől a tisztekig mindenki ott volt. Amikor beléptem a kiskapun, sokan megtapsoltak, páran pedig azt sem tudták, hogy ki vagyok, de azért ők is tapsoltak. Aztán mindenki elcsendesült.

Aztán megkérdeztem:

• Hol van Laci?

Sokan felnevettek:

• Ott áll előtted!

Hirtelen szétszéledt a tömeg, és megláttam Lacit, egy jól fésült, magas srác volt, hosszú szőke haja csillogott a napfényben.

Majd megszólalt:

• Üdv a csapatban, Bolczer!

Nagyon meglepődtem, mikor a nevemen szólított.
Újra nekem intézte szavait:

• Akkor mutatkozzunk be az új kémünknek!

Bemutatkoztak:

• Helló, az én nevem Pristin.

• Csá Bolczer, az én nevem Hanry.

• Hello, my name is Jack.
  

Megkérdeztem Lacit:

• Ez a Jack csávó angol?

• Igen - felelte Laci.

3. rész:

Tegnap a gyűlésen sok sráccal összebarátkoztam, szeretném őket bemutatni:

Főnök: Berger Laci

Emlékszel, mikor nemrég azt mondtam, hogy Berger Laci nyolcadikos. Hát kiderítettem, hogy nem, valójában már nagykamasz (16 éves).
Tulajdonságai: jóságos, szigorú.
Kategória: gyerek 5-18
Szám: 10.1800
Helyettese: Pristin Gabi

Helyettes: Pristin Gabi

Nyugodt természetű, szigorú helyettes.
Tulajdonságai: szigorú, nyugodt természetű
Kategória: gyerek 5-18
Szám: 10.100725
Helyettese: Hanry Hohwen

Közlegény: Köves István

Nyugodt, csendes és szerény srác, de ha jól megismered, akkor nagyon nagy felfedezést fogsz tenni....
Tulajdonságai: kedves, nyugodt.
Kategória: gyerek 5-18

Tiszt: Berger András

Ő Berger Laci öccse, nekem egy húgom van, úgyhogy tudom milyen ez....
Tulajdonságai: szigorú, mérges természetű
Kategória: gyerek 5-18
Helyetese: Bolczer Ádám

MÁJUS
hétfő

Ma négy órakor megláttam a Pajkos Telep kapuján:

Mikor befejeztem a KIKIÁLTÓ olvasását, hátra néztem: ott állt az egész csapat, csak Laci nem. Elkezdtek nekem arról dumálni, hogy milyen nagy felelősség az, hogy én vagyok

a csapat kéme...

Folytatás következik...

Írta és illusztrálta: Halász Konrád 4.c

Hogyan születnek legendák a kerület nevezetességeiről?

Telekis diákok tollából...

A Bikás park mondája

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a mai Bikás park területe mocsaras vidék volt, és emberek helyett boszorkányok lakták, akkor különös dolgok történtek.

Ahol ma nagy emeletes házakat, parkokat és lakótelepet látunk, ott sok-sok esztendővel ezelőtt boszorkány kastélyok álltak. Lakói félelmetes boszorkányok voltak. De akkoriban nemcsak boszorkányok laktak azon a vidéken, hanem nagy bikacsordák is. A bikák addig, amíg a boszik nem voltak ott, nagyon szerettek ott élni. A boszorkányok azonban minden évben elfogtak három bikát, és beledobták őket egy üstbe. Aztán pedig gyűjtöttek más hozzávalókat is, és olyan dolgot kotyvasztottak, ami növelte a varázserejüket. Bika mindenképpen kellett a varázsszerbe. Ez már sok éve így ment, míg három bika ki nem találta, hogy megszöknek. Amint megpróbáltak elmenekülni, meglátták, hogy a területet egy nagyon nagy varázserő keríti körül. Így már értették, hogy elődeik miért nem tudtak elmenekülni. De ők nem adták fel, közös erővel feltúrták a földet, így egy domb jött létre. Felfutottak a domb tetejére, és várták a boszorkányokat. A boszorkányok szokásukhoz híven eljöttek három bikáért. A boszik elkezdtek felmászni a dombon, de nagyon lassan haladtak, mivel a domb is olyan mocsaras volt, mint a föld. A bikák így könnyen legyőzték a boszorkányokat, hála a meredek és mocsaras dombnak.

A domb ma is létezik, de azóta már nem mocsaras, és van három szobor is a tetején. Ezeket a szobrokat a három hős bika emlékére állították, és róluk nevezték el a dombot Bikás dombnak; a parkot, amit pedig később építettek, Bikás parknak.

Írta: Németi Zsófi 6.c

A Feneketlen-tó rejtélye

A feneketlen-tó Budapest egyik legrejtélyesebb helye. Senki sem tudja keletkezésének valódi történetét, de én elmondom nektek mi is történt valójában.

A feneketlen-tó történetük kezdetén még csak egy mocsaras és agyagos terep volt, ahol nem élt senki egy mocsári boszorkányon kívül. Az emberek felfedezték, hogy ezen a területen nagyon sok az agyag, amiből téglát tudnak gyártani. Így hát elhatározták, hogy egy agyagbányát és egy téglagyárat építenek. Amikor elkészültek az építkezéssel, a boszorkány odament a gyár vezetőjéhez és azt mondta:

- Ha nem tüntetitek el a gyárat, akkor elátkozom a helyet.

Amikor a vezető ezt meghallotta, csak kinevette. Ekkor a boszorkány seprűjével a bánya aljára mutatott, ahonnan forró víz tört fel, és a víz teljesen elöntötte a bányát. A bányászok eszközeiket és gépeiket hátra hagyva fejvesztve menekültek. Ám amikor felértek a felszínre, egy hatalmas vérszomjas medvével találták szembe magukat. Az emberek vezetője megkérdezte, hogy mit csináljon ahhoz, hogy a boszorkány megállítsa a fenevadat. A boszorkány felajánlotta, hogy ha egy parkot építenek a gyár helyére, ő majd megállítja a medvét.

A munkások teljesítették kérését, bezárták a téglagyárat, parkot alakítottak ki a tó körül, és a bányát elárasztó forrásból szökőkutat építettek. A boszorkány cserébe szoborrá dermesztette teremtményét. A medve szobra még ma is megtalálható a parkban egy maci képében.

Írta: Rákos Ádám 6.c

A kék-tó mondája

Található a kerületben egy igazán rejtélyes nevű tó, a Kék-tó. Honnan kapta a nevét? Elárulom nektek a titkot, melyet nagymamámtól hallottam.

Réges-régen a Kék-tóban élt egy szörny. A szörny kék színű volt, innen kapta a nevét a tó. Sok pletyka terjedt erről a szörnyről: például, hogy három feje van, vagy az, hogy aki kifogja, annak teljesül egy kívánsága. Ezért nagyon sokan horgásztak a tóban. Egyszer valakinek a horgára akadt a szörny. A horgász próbálta kihúzni, ám nagyot rántott rajta a szörny, és lehúzta őt a tó aljára. Már majdnem belefulladt a tóba a horgász, de csodák csodájára, valamilyen megmagyarázhatatlan segítséggel megmenekült. Később egy másik horgásznak is ráakadt a horgára a kék szörny. Ő segítséget kért két társától, így hárman kihúzták a nagy állatot. Azt mondta a szörny, hogy ha visszaengedik, teljesíti egy-egy kívánságukat.

A horgászok beleegyeztek ebbe, és visszaengedték a tóba. Azóta még sokan próbálták kifogni a szörnyet, de már nem akadt senkinek a horgára. Így a tó neve megmaradt a mai napig is: Kék-tónak.

Írta: Tárnoki Laura 6.c

Magyartanár: Verpelétiné Tóth Erzsébet

Népmesenapi meglepetés

Egyszer mi is voltunk gyerekek...

Egyszer volt, hol nem volt olyan idő, amikor mi - tanítók, tanárok, felnőttek - is voltunk gyerekek, akármilyen hihetetlennek tűnik.

Voltak kedvenc meséink, amiket soha nem untunk meg újrahallgatni. Biztonságot nyújtott apa, anya és a szóról szóra ismert történet. Voltak mesék, amelyekhez mesekönyv sem kellett, szüleink, nagyszüleink, testvéreink fejéből pattantak ki. Emlékszem, gyerekkoromban esténként alig vártam a villanyoltást, hogy meghallgathassam, bátyám hogyan fűzi tovább a mi kis porszemünk sorsát. Mi már felvérteződtünk, rajtatok a sor, gyűjtsetek erőt a mesékből, és a végén győzni fogtok.

Ha nem hiszitek, járjatok a végére, és olvassátok el a meséket!

Fogadjátok szeretettel a népmese napján, Benedek Elek születésnapján
legkedvesebb meséink gyűjteményét!

Blaha Ágnes - Balázs Béla: Az igazi égszínkék
Teszárekné Sípos Ilona - Mackó meséi
Fabók Gizella - Fodor Sándor: Csipike, az óriás törpe
Somossy Zsuzsanna - A kolozsvári bíró
Kovácsné Herman Katalin - Exupéry: A kis herceg
Ábrahám Mónika - O. Wilde: A boldog herceg
Takács Ildikó - Puskin: Mese a halászról és a kis halról
Borostyánkőy Ágnes - Az ördög három aranyhajszála
Szirtesné Egri Éva - A só
Hajnal Anna - A kőleves
dr. Mohayné Konkoly Erzsébet - Mátyás király és az okos lány
dr. Prőhléné Hehl Éva - Grimm: Bátyácska és húgocska
Kárpáti Andrea - Hamupipőke
dr. Horváthné Medgyesi Ilona - Oscar Wilde: A boldog herceg
Oszlányi Mária - bátyja meséje: A porszemecske kalandjai
Kun Éva - Szabó Magda: Sziget-kék
Jenei Gabriella - édesapja meséje: Gumifülű nyuszifül történetei
Rózsa Katalin - Marék Veronika: A csúnya kislány
dr. Marosiné Szabó Erika - Marék Veronika: Boribon, a játékmackó
Némethy Beáta - nagypapája meséje: A sánta kukac
Fehér Józsefné Istóczki Ildikó - Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé
Szüle Anikó - Gazdag Erzsi: Mesebolt
Fretyán István: A répa
Túri Alexandra - Nepp József: Vili, a veréb
Csúcs Zsuzsanna - A kis fenyő
Gruizné Takács Andrea - Travers: Mary Poppins
Jakab Anita - Rigócsőr király
Mészáros Éva - Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Kollár Adrien - Kálmán Jenő: Sicc
Oswald Gábor - Lázár Ervin: Négyszögletű kerek erdő
Králikné Muszély Ágnes - A vitéz szabólegény
Madarassy Krisztina - Grimm: A hat hattyú
Gál Borbála - Holle anyó
Bacsiné Ledniczki Tímea - Rózsát nevető királykisasszony
Ballagó Mónika - Tony Wolf: Mesél az erdő
Dudogh Veronika - Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon
Tálasi Zsuzsanna - Piroska és a farkas
Felméryné Alpár Katalin - A só
Szendrőiné Vajkovics Piroska - Pancimanci
Hegedűs-Zelenák Edit - A só
Verpelétiné Tóth Erzsébet - A világszép nádszálkisasszony
Páthné Szabó Ágnes - Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Hiszékeny Mónika - Szepes Mária: Pöttyös Panna
Székely Józsefné - Bálint Ágnes: Kukori és Kotkoda
Fodor Annamária - Václav Čtvrtek: Rumcájsz
Opánszki Andrea - Hófehérke
Pethő-Kátai Boglárka - Csipkerózsika
Pécsi Marianna - édesanyja meséje: Az eltévedt kiscica
Varga Erika - Zelk Zoltán: Három nyulak
Jósvai Ferenc - A kis gömböc
Pálné Neumayer Éva - A három kismalac
Takácsné Ungár Eszter - Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Rásztóczky Mónika - Milne: Micimackó
Cselőteiné Fekécs Éva - Döbrentey Ildikó: Hideglábú manó
Juhász Erna - La Fontaine: A tücsök és a hangya
Sáfránné Norczen Csilla - Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Szegvári Zsuzsanna - Csukás István: Süsü, a sárkány
Bártfai Lászlóné - Zelk Zoltán: Három nyulak
dr. Lendvayné Havasi Henriette - Holle anyó
Majorné Megyesi Márta - Hófehérke
Moróné Pálos Zsuzsanna - Szepes Mária: Pöttyös Panni
Tóthné Völgyes Zsófia - Ezeregyéjszaka meséi: Ali Baba és a negyven rabló
Keksz Tünde - Kecskegidák és a farkas
Kelemenné Mészáros Zsófia - A kismalac és a farkasok
Tivadar Ágnes - Az aranyszóló pintyőke
Hauth Antal - Az égig érő paszuly
Keresztfalviné Illyés Renáta - Mesék Mátyás királyról
Horváth-Szabó Ibolya - Boribon sorozat
Szabó Zsuzsa - Böbe baba a papírkosárban

A meglepetést összeállította: Oszlányi Mária - könyvtáros

Kell egy mese, kell egy mítosz! - nyertes pályázat

A pályázat kiírását az Egyebek rovatban olvashatjátok.

Mese kategóriában

Öt barát a múltban

Lili kinyitotta az ajtót, és belépett Szöszivel, Mírával, Verával és Buksival, a kiskutyával a földalatti
járatba. Ez a járat az időgépet őrizte. Lili odalépett a géphez, és ezt mondta:
- Ez itt az időgép. Buksi nagyot vakkantott, ami azt jelentette, hogy egyetért a lánnyal.
Míra megkérdezte Lilitől:
- Mégis hogyan kell használni ezt a gépet?
- Nagyon könnyen. Csak mondani kell, hogy hová szeretnél menni, mármint, hogy hány évvel előre vagy vissza az időben.
- Hova is akarunk most menni? - kérdezte Vera.
- Természetesen Teleki Blanka idejébe - válaszolta Lili.
- Akkor mire várunk még? - kérdezte Szöszi. - Induljunk!

Lili belépett az időgépbe, és el is kezdte az utazást az időben. Hamarosan eltűnt a gépben. Aztán Vera következett Buksival. Hamarosan ők is eltűntek. Majd Míra és végül Szöszi lépett be a gépbe. Egy egészen szokatlan helyen találták magukat. Egy sikátorban voltak.
- Na, és most meg kellene keresni Teleki Blankát, hogy megírhassuk a dolgozatot, amit a tanárnő kért - mondta Szöszi. - Vajon hol lehetünk?
- Elvileg a régi Pesten vagyunk, hisz itt alapította az első leányiskolát. De már este van. Mi lenne, ha keresnénk valami helyet, ahol megszállhatunk? - mondta Vera.
- Rendben - mondták a többiek.
- Vigyázzunk, nehogy észrevegyen valaki - szólt Lili.
- Gyorsan bújjunk el, jön az őrjárat! - súgta Szöszi. Buksi is elkezdett félősen pislogni.
- Ugye elhoztad az öt láthatatlanná tévő köpönyeget, Lili?
- Hát persze.
- Ugye, az ötödik kutyára való és nem emberre?
- Mit gondolsz, talán nem ismersz még eléggé? De gyorsan vegyétek fel őket, hisz már mindjárt itt vannak! Vera felöltözteted Buksit?
- Természetesen.
- De most már tényleg ne az út közepén álljunk, mert még a végén kilapítanak bennünket! A köpönyeg csak eltüntet, és nem testetlenné változtat.
Hirtelen felhangzott az gyalogos őrség beszélgetése:
- Persze, hogy itt van az új épület, hisz minden szerdán ellenőrizzük! De többet ne kérdezz, mert ideges leszek!
- Vajon mi lehet abban az új épületben? - kérdezte Míra.
- Nem tudom - mondta Lili.

A gyerekek egy lépésnyire lemaradva követték az őrjáratot. Végre elérték az új épületet. Mire odaértek, már nagyon álmosak voltak. Nem is vették észre, hogy elaludtak. Mikor felkeltek az új épületben voltak bezárva egy cellában.

- De, hogy történhetett ez? -kérdezte Vera. Hisz rajtunk volt a láthatatlanná tévő köpönyeg.
A sarokból megszólalt egy hang:
- Véletlenül az alvezér, Hans lerúgta rólatok a köpönyeget, amikor aludtatok.
- Ki... ki az? -kérdezték kórusban a gyerekek.
- Én vagyok az, Teleki Blanka. Segítenetek kell kiszökni innen. Ugye, segítetek?
- Hát persze - válaszolták a gyerekek.
- De nem tudjuk, hogyan segíthetnénk.
- Nagyon könnyen. Csak csináljátok azt, amit én mondok.
- Jó - mondták a gyerekek.
- Mondd csak, mit is kell csinálnunk?- kérdezte Vera.
- Mondom máris - mondta Teleki Blanka. Vera, te szerezd meg a kulcsot!
Míra, te addig tereld el az őr figyelmét! Aztán pedig a többiekkel együtt megszökünk innen.
- Rendben - mondta Vera, Míra, Lili és Szöszi.
Míra elkezdett fennhangon beszélni:
- Egy, kettő, három... én most kiszököm innen, ti meg majd két hét múlva!

Erre berontott az őr, és amíg Mírára figyelt, Vera könnyűszerrel el tudta lopni az őrtől a kulcsot. Mikor az őr megkönnyebbülve visszatért az őrhelyére, azt hitte, hogy most már nem történhet
semmi baj. Nem is tudta mekkorát tévedett. Vera a kulccsal kinyitotta az ajtót, és a többiekkel együtt futásnak eredt. Hamarosan kijutottak, majd betértek egy fogadóba. Ott megtudták, hogy az osztrákoknak csak a vezére gonosz, és pont az ő elűzésének a tervét készítik a fogadóban lévő katonák. A gyerekek segítettek kieszelni a cselt, amivel sikerült elűzni a gonosz vezért.

Teleki Blanka megígérte a lányoknak, hogy újabb iskolákat fog alapítani, ahol még nagyon sok ilyen hozzájuk hasonló kislány tanulhat majd. A barátok boldogan mentek vissza a saját idejükbe, és a dolgozatuk, amit Teleki Blankáról kellett írni, hibátlan lett.

Sekovanič Vera 2.c

Kell egy mese, kell egy mítosz! - nyertes pályázat

A pályázat kiírását az Egyebek rovatban olvashatjátok.

Mítosz kategóriában

Klára megmentése

Egy szép keddi napon a történelem órát a könyvtárban tartottuk.
Becsengetés után Timi néni hátra küldött engem, Lilit, Annát és Verát a Történelmi lexikonért. Útközben azonban leejtettük a nagy bőrkötéses könyvet, az pedig magától kinyílt előttünk Teleki Blanka koránál. Ám, amikor fel akartuk venni, egy örvény ragadott magával minket. Hiába próbáltunk sikítani, nem jött ki hang a torkunkon. A következő percben korhű ruhában valamikor 1848 márciusában találtuk magunkat.

Az előttünk lévő ház ajtaján Teleki Blanka lépett ki. Arca komor volt, megkérdeztük mi történt, mire ő elmondta, hogy Lövey Klára, a legjobb barátnője szívbeteg, és csak egy csoda segíthet rajta. Ezután felajánlottuk a segítségünket. Előhúzott egy papírt, amin ez állt: Líánd hc. Elárulta, hogy ez a kristálygömb lelőhelye, de összekeverték a betűket. Kis fejtörés után elkezdtünk ásni a Lánchídnál. Végül megkerült Klára gyógyulásának forrása. Blanka utasítása szerint a megdőlt talapzat részt kiékeltük a gömbbel, ezután ő odahozta Klárát. Azt mondta, hogy egyszerre érintsük meg a gömböt. Határozottan látszott, hogy Klára egyre jobban van.
Klára felépülését még épphogy láthattuk, majd pedig egy örvény hazavitt minket. Ez a kis kaland pedig a mi titkunk maradt.

Sárosi Laura 7.c

Hazugságmese

Ma anyával ebédet főzünk.
A kedvencem a húsleves. Sajnos nem volt otthon tej, ezért elmentünk az uszodába kenyérért. Sokáig nézelődtünk, de almát nem láttunk sehol. Végül csak rátaláltunk arra a vajkrémre. Mire hazaértünk, beesteledett. Apának nagyon fájt a feje, ezért kénytelen voltam kimosni a zoknimat. Másnap reggelire megettük a tegnap sütött levest. Ennek nagyon jó ízt adott a dinnye, köretnek pedig a frissen kimosott zoknit rágcsáltuk.
Nagyon finom volt ez a vacsora. Még mindig az apukámat tartom a legjobb szerelőnek.

Kuti Hajnalka 5.d

A legkedvesebb lány és a titok

Volt egyszer egy lány, aki nem csak kedves és szép volt, hanem úgy őrizte a titkokat, hogy még naplót sem vezetett. Hej, a király fülébe is eljutott a lány jó tulajdonsága. Hívatta is a király a leányt a palotába, hogy majd ő ad neki olyan titkot, amit majd biztosan nem bír magában tartani.
Jött is a leány a palotába, de nem félt, mert tudta, hogy ha eddig megtartott minden titkot (úgy, ahogy azt elmondták neki), akkor ezt miért ne tartaná meg. Megérkezett a lány a palotába, s illően köszönt a királynak. A király is viszonozta a köszönést, s fogadta a leányt.
- Úgy hallottam, hogy te nagyon jól tartod a titkokat, igaz ez? - kérdezte a király.
- Annyira igaz, mint hogy most itt állok felségeddel szemben - felelte a leány.
- Hát jól van - mondta a király. - Álld ki a próbát, mert ha kiállod, magas jutalmat érdemelsz! A titkot ezennel elmondom - jelentette ki a király. A titok ez volt: "Ott van benned az a valami, amivel bármit ki tudsz nyitni."
- Mi lehet ez? - tűnődött a lány.
- Ezen most ne törd a fejed, és ha nem haragszol, én utadra bocsátanálak - mondta a király.
- Nem haragszom és köszönöm a meghívást! - válaszolt a lány.
A lány elköszönt, úgyszintén a király is.
Alighogy a lány hazaért, még három nap sem telt bele, a király halálos betegségben szenvedett. Ki is raktak egy hirdetést, amit a király írt a népének. A hirdetés így szólt:
"Kedves Népem!
Sajnálatos módon egyfajta halálos betegség ért. Kérem, hogy, aki tud segítsen!
Ha valaki hozzálátna a megmentésemhez, akkor a varázsszer a Gyógybarlangban található. Ezen kívül a barlang jelszavát, (ami titok) "titokőrző" Szelesztína kisasszony tudja.
Köszönettel: Erik királyotok"
Mindenki elolvasta, ahogy Szelesztína kisasszony is. Szelesztína kisasszony, (aki eredetileg a lány volt) azon morfondírozott, hogy elvileg csakis ő tudna elmenni a barlangba, hiszen ő tudja a jelszót.
Pár nap múlva Szelesztína kisasszony jelentkezett Erik királynál (az egyik meglehetősen undok barátnőjével), hogy majd ő elmegy a barlangba.
- Jól van, - mondta Erik király - menj csak el és vidd a barátnődet is.
- Köszönöm! - mondta Szelesztína.
- Nagyon szívesen és siessetek!!! - mondta Erik király.
Elindultak, s mikor kiléptek a palotából, elkezdtek beszélgetni. Egy óra elteltével már közeledtek a barlanghoz. Már jó régen témát váltottak, és a kedvességről beszélgettek. (Szelesztína nagyon sok mindent tudott a kedvességről, és amit tudott, azt el is mondta Grétának (mert, hogy így hívták a barátnőjét).
Szelesztínának hirtelen eszébe jutott, hogy meg kellene fejteni a barlang jelszavát. Egy negyedórával később, már nem csak közel jártak a barlanghoz, hanem ott álltak előtte, és még mindig a kedvességről beszélgettek. De ki se kellett találniuk a jelszót, mert a barlang magától kinyílt. Szelesztína ekkor rájött, hogy a barlang jelszavának megfejtése a kedvesség volt.
A barlangban egy mágus ült. Szelesztína magyarázkodni akart, de a mágus a szavába vágott:
- Nem kell semmit mondanod. Mindent tudok. A varázsszer pedig itt van, tessék. És a jutalmat is itt kapod meg nálam. A jutalom az, hogy választhattok 3-3 követ.
- Köszönjük! - lelkendezett Szelesztína.
- Köszönjük! - mondta Gréta boldogan.
- Persze! - kapott észbe Szelesztína - köszönjük a varázsszert is!
- Nagyon szívesen! - mosolygott a mágus.
Szelesztínáék elbúcsúztak a mágustól, és elindultak a palota felé. Mikor odaértek, az emberek már javában várták őket. A lányok gyorsan átadták a királynénak a varázsszert. A király meggyógyult, és bőségesen megvendégelte a megmentőit.

,,Az én mesém adom neked!" tehetséggondozó meseíró pályázaton iskolánk 4.b osztályos tanulója, Ristyák Luca is a díjazottak közé került, és a meséje megjelent a Mesém című könyvben.

Gratuláluk Lucának!

Ristyák Luca 4.b
2016.

Forrás: www.mesem.hu
https://mesem.hu/2016/04/14/ristyak-luca-a-legkedvesebb-lany-es-a-titok/

Az elszánt csillagász

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tudós, akinek nagyon furcsa ötletei voltak.

Ő akart lenni az első ember, aki be tudja bizonyítani, hogy léteznek űrlények. Az egész életét erre tette fel. Az összes létező pénzét csillagászati dolgokra költötte el. Már évek óta csak az eget kémlelte és hamarosan fel is akarta adni, amikor a testvére is csatlakozott hozzá.

A bátyja szerencsére egy igazi ezermester volt, így tudott építeni egy űrhajót is! Amikor elkészült a gép, a professzornak tátva maradt a szája! Már másnap elindultak a csillagos ég felé. Több napot utaztak, mire felértek az űrbe, de megérte! A tudós és fivére 3 űrlényt láttak! Pár óra múlva visszaindultak a Föld felé. Amikor visszatértek, egyből egy napilap szerkesztősége felé indultak. A hírt, hogy léteznek, szerencsére elhitték és másnap már nagyon híresek voltak!

Érdemes volt az ötletéhez így ragaszkodni, megérte a sok munka. Így történt, hogy a kitartó csillagász világszenzáció lett!

Homó Zente 5.c

2020/21. tanév

Mesék másképpen

Kedves Tedi-Olvasók!

Döntsétek el ti, hogy mennyire sikerült az 5. céseknek belebújniuk a különböző meseszereplők bőrébe. Íme az öt mese(részlet):

Tündérszép Ilona és Árgyélus

(A sánta farkas szemszögéből)

Egy Árgyélus nevű királyfinak kellett segítenem, aki Tündérszép Ilonáról érdeklődött. Én tudtam, hol lakik, úgyhogy felkaptam a hátamra, és elindultam vele. Száz meg száz esztendeig mentünk, majd letettem őt, és így szóltam:

- Már én tovább nem vihetlek, oda most már magad is eltalálsz, hisz nincs már messzire, csak száz esztendőt kell menned.
Ezek után visszasántikáltam az állatkirályhoz.
Remélem, a királyfi elérte a célját!

Készítette: Helmle Balázs 5.c

Fehérlófia

(a legidősebb királykisasszony)

Hirtelen kopogtak az ajtón.
- Vajon ki lehet az? Az én uram sosem kopog - gondoltam.
- Na, mindegy, azért csak kinyitom.

Készítette: Üveges Regina 5.c

Fehérlófia

(a Fehér ló)

Készítette: Turjánszky Mirtill 5.c 

Fehérlófia

(a legfiatalabb királykisasszony)

Hamarosan megérkezett a sárkány, aki rögtön végezni akart Fehérlófiával. De Fehérlófia ügyesebb volt, és hosszas viaskodás után legyőzte a sárkányt. Nagyon boldog voltam. Hát még, amikor megláttam a nővéreimet! Megöleltük egymást, és együtt indultunk el a felvilágra. Én értem fel elsőként, ahol három erős emberrel találtam szemben magam.

Felhúzták a két nővéremet is, de Fehérlófiát otthagyták az alvilágban. Útnak indultunk, engem Kőmorzsoló vezetett a házához, és elvett feleségül. Nagyon szomorú és boldogtalan voltam, egyre csak Fehérlófia járt az eszemben.

Készítette: Szauer Zsófia 5.c

Fehérlófia

(Fanyűvő szemszögéből)

Amikor meghallottam, hogy Fehérlófia visszatért, és megölte Vasgyúrót, ijedtemben én is meghaltam.

Készítette: Barborják Nóra 5.c

Megjelent: 2021. január 8.
Magyartanáruk: Verpelétiné Tóth Erzsébet

2018/19. tanév cikkei

2017/18. tanév cikkei

• Az unikornisok - Sekovanič Vera 3.c
• Egy hadi kém naplója 1. rész, 2. rész, 3. rész - Halász Konrád 4.c

• Hogyan születnek a legendák?

• A Bikás park mondája - Németi Zsófi 6.c
  
• A Feneketlen-tó rejtélye - Rákos Ádám 6.c
  
• A Kék-tó mondája - Tárnoki Laura 6.c
• Egyszer mi is voltunk gyerekek... - Oszlányi Mária könyvtáros
  

2016/17. tanév cikkei

• Kell egy mese, kell egy mítosz! - pályázat nyertese Mítosz kategóriában: Sárosi Laura 7.c

• Kell egy mese, kell egy mítosz! - pályázat nyertese Mese kategóriában: Sekovanič Vera 2.c

• Hazugságmese - Kuti Hajnalka 5.d

• A legkedvesebb lány és a titok - Ristyák Luca 4.b
  

Eredetmonda

         Egyszer régen történt, hogy egy nép úgy gondolta, hogy elkezd vándorolni. Ennek a népnek minden tudása megvolt ahhoz, hogy világot hódítson. Csak egyetlen gyengeségük volt, nem volt senkinek sem neve. Még a népnek sem. Csak a vezérnek volt neve: Bungajd.
Egy nap történt aztán, hogy Bungajdot, a vezért egy éjszaka a rájuk támadó zsiványbanda meggyilkolta. Reggel a nép rájött, hogy Bungajd nem ébred fel többé. Nem tudták, hogy mi tévők legyenek, mert nem volt többé vezetőjük. Végül azt mondta egy juhászlegény, hogy ő tudja, mi legyen: Aki nevet tud adni e népnek, azon belül mindenkinek, az legyen a vezér. Hosszú tanakodás után a juhászlegény úgy döntött, hogy elhagyja népét, és keresni kezdi azt az embert, aki tud nevet adni.
       Ment árkon-bokron át, mígnem elérkezett egy kis faluba. Itt csak ámult és bámult, mert mindenki a nevén szólította a másikat. Egy magafajta juhászlegényre esett a választása, és megkérte, hogy jöjjön vele az ő népéhez. Innentől kezdve volt neve e népnek: hadinkok. A nevet adó juhászlegényt megválasztották királynak, és hozzáadták feleségül a legszebb lányt a közösségükből.
         Mindenki kapott nevet, és elkezdték a világhódítást.

Készítette: Karácsony Anna 6.b
Megjelent: 2019. január

Legenda születik: Nimfák és Szirének harca

       Még régen a görögök birodalmában történt egy kis konfliktus két különböző faj között. Mindketten elcsábították a férfiakat, csak más okból. Az egyik szórakozásból, a másik pedig táplálkozás céljából. Ezek voltak a Nimfák és a Szirének. 

      Egy nap három áldozatra váró Szirén-lány arra lett figyelmes, hogy senki sem törődik velük. A férfiak egy közelben lévő oázishoz mennek naponta. A három ragadozó lány megelégelte, hogy valaki vagy valakik elcsalogatják az ételt előlük. Másnap úgy döntöttek, hogy benéznek az oázisba ők is. Odabent kisebb paradicsom tárult a szemük elé. A fák gyümölcsben gazdagok voltak, néha-néha még vadak is feltűntek. Mindennek közepén állt egy tó. A tóban három elbűvölően csinos lány nevetgélt. Amikor meglátták a Sziréneket, gyorsan elbújtak. A feldühödött emberfaló leányzók azonnal elkezdték tervezni, hogy hogyan lehetne a Nimfákat eltávolítani a föld felszínéről. Végül arra jutottak, hogy másnap hajnalban itt fognak várni rájuk. Ámde a Nimfáknak is volt eszük. Ők megbeszélték három megtermett legénnyel, hogyha következő nap meghallják a sikolyokat, akkor kapják el támadóikat. Eljött a másnap hajnal. A Szirén- lányok a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyen várakoztak. A Nimfák már ébren voltak, várva a három piranha fogú Szirént, akik nem is tétováztak. Zsupsz! Rávetették magukat az oázis elbűvölő lakóira, akik hangos sikítozásba kezdtek. Abban a pillanatban egy bokorból kiugrott a három férfi, és lefogta a Sziréneket, majd gyorsan egy-egy hegyes karóval által szúrták a veszélyes húsevőket.
       A Nimfák azóta is suttogják egymás közt a régmúlt eseményeket, mikor legyőzték a halálosan veszélyes Sziréneket.

Készítette: Borbély Sofia 6.b
Megjelent: 2019. január

Legenda születik: Helga és Hilda

     Volt egyszer egy kisváros, melyet úgy hívtak Rózsakapu. A név onnan ered, hogy ennek a helynek a városkapuján gyönyörű vörösrózsák nyíltak. Ebben a városban élt a királyi család a Béke-dombon. A királynak volt két gyönyörű ikerleánya, Helga és Hilda.

     A lányok kiskorukban imádtak a falusi gyerekekkel játszani, volt is nekik hat barátjuk. Ám egyszer mindenki felnő, és egyre több dolguk lesz, főleg, hogyha az ember a trónörökös. Rózsakapun már réges-rég az a szabály, hogyha a királyfi betölti a 17-et, ő kerül a trónra. Csakhogy ennek a királynak két lánya volt, és fiú gyermeke már nem lehetett, mert felesége túl korán elhalálozott, így az a törvény lépett érvénybe, hogy aki hamarabb talál magának férjet, az veheti át az uralkodást. A lányoknak már csak egy hetük volt férjet keríteni, de szerencsére volt pár nemes úrfi, ki szívesen ajánlotta fel magát a célra. De Helgának az egyik csúnya volt, a másik buta, a harmadik meg szegény. Hilda viszont egy szót sem szólt, csak várta, hogy holnap legyen, s bemutathassa az ő választottját, akiről még senki nem sejtett semmit. Eljött a nagy bejelentés, mindenki megdöbbent, mikor meglátták, hogy Hilda a régi jó barátjukat, Karcsit választotta. A királyi család azt sem tudta, mit csináljon, csak mert az nem lehetett, hogy egy falusihoz menjen feleségül. Helga eszméletlenül irigy lett, és magának akarta Karcsit.  Elindult a nővérével sétálni, odaértek a rózsakapuhoz, ám ott, hirtelen letépett egy rózsát és a tüskéjét testvére nyakába döfte. De ahelyett, hogy Hilda életét vesztette volna, egy vakító, ám fekete fénysugár csapott le, és Helga teste elkezdett felemelkedni, és hirtelen eltűnt. Egy hónappal később, Hilda feleségül ment Károlyhoz, és bejelentette, hogy úton van egy királyi csemete. 

        Azóta az a történet járja, hogy aki tép a rózsából, az örökre szerencsétlen lesz. 

Készítette: Zele-Molnár Zoé 6.b
Megjelent: 2019. január

A Legendák a tanulók magyarórai munkái során születtek.
Magyartanáruk: Kollár Adrien

Sekovanič Vera: Az unikornisok

Bori éppen a legújabb szerzeményét lapozgatta. Egyszer aztán egy érdekes fejezetre bukkant benne. Ez állt a fejezet elején: " Az unikornisok talán mégis léteznek!". Bori rögtön lecsapott az érdekes olvasmányra. Közvetlenül a cím után egy interjút pillantott meg Lucának, a barátnőjének az apukájával. Bori úgy döntött, hogy miután elolvasta rögtön megmutatja a barátnőjének. Az interjúban ez állt: "Amikor embereimmel elutaztunk Skóciába, egy különös fajt láttunk meg. Szép kecses mozgású, ezüstösen csillogó teremtményt. Az volt a legkülönösebb, hogy egy hosszú, egyenes szarv díszelgett a homlokán. Közelebbről is meg szerettük volna nézni, ám amikor közelebb mentünk, az állat nyomtalanul eltűnt." Bori szólni sem tudott az elképedéstől. Szólnom kell Lucának, gondolta. Futva tette meg az utat a barátnője háza felé. Be sem kopogott a házba, egyszerűen berontott. Luca felpattant és csodálkozva nézett rá.
- Beszélnünk kell! - nyögte Bori. Azzal megszeppent barátnőjét kivonszolta a kertbe.
- Figyelj!- kezdett bele. Olvastam, hogy az apukád nagy valószínűséggel felfedezett egy unikornist, de amikor közelebbről meg akarta nézni, hirtelen eltűnt az állat. Muszáj közelebbről is megfigyelnünk őket - fejezte be mondandóját Bori.
- Muszáj máris indulnunk - kiáltott fel Luca.
Meg sem álltak, míg el nem értek a repülőtérre. Egy óra múlva már repültek is Skóciába.
- Hát ez rázós volt - mondta Bori, miután leszálltak.
- Indulás oda, ahol az apukám látta őket - kiáltott ellenvetést nem tűrő hangon Luca.
Három óra múlva megtalálták a helyet.
- Ilyen sötétben nem fogjuk őket megtalálni!- nyafogta Bori.
- De igen, biztosan világítanak, hiszen ezüst színűek. Nyugtatta őt Luca.
Bori erre megnyugodott és végre elkezdhették a kutatást. Egészen éjfélig keresték őket, sikertelenül. - Találnunk kell egy helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat - vélekedett Luca.
Így aztán találtak egy lakatlannak tűnő kunyhót. Bekopogtak. Nagy csodálkozásukra egy öreg róka nyitott nekik ajtót.
- Jó estét! - köszönt a róka.
- Jó estét! - köszöntek a lányok is.
- Kerüljetek beljebb - invitálta be őket a róka.
A lányok egymásra néztek, majd beléptek a viskóba.
- Mi járatban jöttetek? - kérdezte az öreg róka.
- Az unikornisokat szeretnénk megtalálni - felelte Bori.
- Abban tudok segíteni - derült fel az állat arca.
A lányok izgatottan kérdezték :
- Mégis, hogyan tudna segíteni.
- Nézzétek csak - adott a barátnők kezébe egy tégelyt. Ez a kenőcs nem akármilyen kenőcs, hanem láthatatlanná tévő.
- Nagyon köszönjük - hálálkodtak a lányok.
Ám, amikor felnéztek, a róka már eltűnt.
- Hát ez különös volt- szólalt meg egy idő után Luca.
Bori egyetértően bólogatott. Hamar felfedeztek a tégelyen egy használati utasítást. Az alábbi magyarázat volt rajta: A kenőcsből egy kicsit kenj az orrodra! Ez két óráig fog kitartani.
- Holnap el is kezdhetjük az unikornisokat keresni - vélekedett Bori.
Másnap már reggel hatkor elkezdték a kutatást. Úgy döntöttek, csak ha megpillantanak egy ezüst lényt, akkor próbálják ki a kenőcsöt. Három napon át kutattak utánuk, ám egyet sem találtak. A negyedik nap reggelén aztán végre felfedeztek egyet.
- Most kell használnunk a kenőcsöt - mondta izgatottan Luca.
Mindketten kentek az orrukra egy kicsit. Hirtelen bizsergető érzést éreztek, és amikor egymásra néztek nagyon elcsodálkoztak.
- Nem is látlak téged - hüledezett Bori.
- Én sem - mondta Luca.
Ahogy közelebb mentek, nagy megdöbbenésükre egy egész csorda unikornis legelt a réten.
- Mindenképpen le kell fotóznunk őket - suttogta Luca.
- Természetesen - felelte Bori.
Azzal mindketten készítettek egy-egy fotót.
- Így már mindenki fog hinni bennük - mondta Bori.
- Remek, ezzel a küldetésünkkel is kész vagyunk - kiáltott fel Luca.
- Szerintem mielőtt hazautaznánk, sétáljunk egyet a tóparton, hátha megtaláljuk a Loch Nessi szörnyet - nevetgélt Bori.
Luca beleegyezett. Ahogy a tó mellett sétálgattak, megláttak egy kiemelkedő, hosszú testet.
- Ez hihetetlen - hüledezett Bori.
- A Loch Nessi szörny - tátotta el a száját Luca.
Talán ez a rejtély rejtve marad örökre.

Írta: Sekovanič Vera 3.c

Egy hadi kém naplója

1. rész:

Április
Péntek!

         Én, Bolczer Ádám azért írom ezt a naplót, hogy kifejezzem legmélyebb gondolataimat, érzéseimet.

       Most éppen a Pajkos Telepre tartok, a TELEPI BETYÁROK-hoz, ugyanis az iskolában hallottam, hogy a Pajkos Telepen egy ilyen csapatot hozott össze Berger Laci, egy nyolcadikos csávó. Ha bevesznek, akkor én a kém posztot fogom kérni, mert imádok kalandozni: bujkálni, meglapulni egy fa dús koronájában stb. De leginkább azért, mert megnéztem egy James Bond filmet, és aki megnéz egy ilyen filmet, akkor tuti, hogy kém akar lenni, legalábbis az én esetemben. Ezért jött kapóra ez az egész csapatos dolog.

      Szerintem még saját kém ruhám is lesz, mert egyszer arra mentem haza a suliból, és láttam, milyen menő ruhát viselnek a tisztek stb.

Jó hírem van, beválasztottak, de holnap valami teszten kell túlesni. A teszt úgy néz ki, hogy meg kell vívni a kapitánnyal, de ha nem győzöm le, akkor ugrik az egész üzlet. Ha jól hallottam, akkor kardban vagy kosárban kell vívni. A kosarazástól félek, mert Laci sokkal magasabb nálam, és eléri a palánkot, én meg nem. Ha egyben jó vagyok, akkor az a bunyó. Pár éve jártam harcolni: tudok ütni, rúgni, gáncsolni stb.
Remélem, van ellenség, mert ha van, akkor úgy leverem őket, mint a csoda. Aztán majd elkezdenek futni, és a végén akkor elkapom őket, mindenkit és bebörtönzöm őket.

2. rész:

Kedd

Megvolt a teszt, és kém leszek, ahogy akartam. De sajnos azt mondták, hogy ha akarok kémruhát, magamnak kell beszereznem. Hát így bánnak az újoncokkal. Tegnap azt mondták nekem, hogy ma várnak a gyűlésen, de azt nem mondták el, hogy hol és hánykor. Ezért, amikor hazaértem a suliból, minden öt percben benéztem a Pajkos telep kapuján. Öt óra harminckor végre elkezdődött a gyűlés, a közlegényektől a tisztekig mindenki ott volt. Amikor beléptem a kiskapun, sokan megtapsoltak, páran pedig azt sem tudták, hogy ki vagyok, de azért ők is tapsoltak. Aztán mindenki elcsendesült.

Aztán megkérdeztem:

• Hol van Laci?

Sokan felnevettek:

• Ott áll előtted!

Hirtelen szétszéledt a tömeg, és megláttam Lacit, egy jól fésült, magas srác volt, hosszú szőke haja csillogott a napfényben.

Majd megszólalt:

• Üdv a csapatban, Bolczer!

Nagyon meglepődtem, mikor a nevemen szólított.
Újra nekem intézte szavait:

• Akkor mutatkozzunk be az új kémünknek!

Bemutatkoztak:

•  Helló, az én nevem Pristin.

• Csá Bolczer, az én nevem Hanry.

• Hello, my name is Jack.
  

Megkérdeztem Lacit:

• Ez a Jack csávó angol?

• Igen - felelte Laci.

3. rész:

Tegnap a gyűlésen sok sráccal összebarátkoztam, szeretném őket bemutatni:

Főnök: Berger Laci

Emlékszel, mikor nemrég azt mondtam, hogy Berger Laci nyolcadikos. Hát kiderítettem, hogy nem, valójában már nagykamasz (16 éves).
Tulajdonságai: jóságos, szigorú.
Kategória: gyerek 5-18
Szám: 10.1800
Helyettese: Pristin Gabi

Helyettes: Pristin Gabi

Nyugodt természetű, szigorú helyettes.
Tulajdonságai: szigorú, nyugodt természetű
Kategória: gyerek 5-18
Szám: 10.100725
Helyettese: Hanry Hohwen

Közlegény: Köves István

Nyugodt, csendes és szerény srác, de ha jól megismered, akkor nagyon nagy felfedezést fogsz tenni....
Tulajdonságai: kedves, nyugodt.
Kategória: gyerek 5-18

Tiszt: Berger András

Ő Berger Laci öccse, nekem egy húgom van, úgyhogy tudom milyen ez....
Tulajdonságai: szigorú, mérges természetű
Kategória: gyerek 5-18
Helyetese: Bolczer Ádám

MÁJUS
hétfő

Ma négy órakor megláttam a Pajkos Telep kapuján:

Mikor befejeztem a KIKIÁLTÓ olvasását, hátra néztem: ott állt az egész csapat, csak Laci nem. Elkezdtek nekem arról dumálni, hogy milyen nagy felelősség az, hogy én vagyok 

a csapat kéme...

Folytatás következik...

Írta és illusztrálta: Halász Konrád 4.c

Hogyan születnek legendák a kerület nevezetességeiről?

Telekis diákok tollából...

A Bikás park mondája

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a mai Bikás park területe mocsaras vidék volt, és emberek helyett boszorkányok lakták, akkor különös dolgok történtek.

Ahol ma nagy emeletes házakat, parkokat és lakótelepet látunk, ott sok-sok esztendővel ezelőtt boszorkány kastélyok álltak. Lakói félelmetes boszorkányok voltak. De akkoriban nemcsak  boszorkányok laktak azon a vidéken, hanem nagy bikacsordák is. A bikák addig, amíg a boszik nem voltak ott, nagyon szerettek ott élni. A boszorkányok azonban minden évben elfogtak három bikát, és beledobták őket egy üstbe. Aztán pedig gyűjtöttek más hozzávalókat is, és olyan dolgot kotyvasztottak, ami növelte a varázserejüket. Bika mindenképpen kellett a varázsszerbe. Ez már sok éve így ment, míg három bika ki nem találta, hogy megszöknek. Amint megpróbáltak elmenekülni, meglátták, hogy a területet egy nagyon nagy varázserő keríti körül. Így már értették, hogy elődeik miért nem tudtak elmenekülni. De ők nem adták fel, közös erővel feltúrták a földet, így egy domb jött létre. Felfutottak a domb tetejére, és várták a boszorkányokat. A boszorkányok szokásukhoz híven eljöttek három bikáért. A boszik elkezdtek felmászni a dombon, de nagyon lassan haladtak, mivel a domb is olyan mocsaras volt, mint a föld. A bikák így könnyen legyőzték a boszorkányokat, hála a meredek és mocsaras dombnak.

A domb ma is létezik, de azóta már nem mocsaras, és van három szobor is a tetején. Ezeket a szobrokat a három hős bika emlékére állították, és róluk nevezték el a dombot Bikás dombnak; a parkot, amit pedig később építettek, Bikás parknak.

Írta: Németi Zsófi 6.c

A Feneketlen-tó rejtélye

A feneketlen-tó Budapest egyik legrejtélyesebb helye. Senki sem tudja keletkezésének valódi történetét, de én elmondom nektek mi is történt valójában.

A feneketlen-tó történetük kezdetén még csak egy mocsaras és agyagos terep volt, ahol nem élt senki egy mocsári boszorkányon kívül. Az emberek felfedezték, hogy ezen a területen nagyon sok az agyag, amiből téglát tudnak gyártani. Így hát elhatározták, hogy egy agyagbányát és egy téglagyárat építenek. Amikor elkészültek az építkezéssel, a boszorkány odament a gyár vezetőjéhez és azt mondta:

- Ha nem tüntetitek el a gyárat, akkor elátkozom a helyet.

Amikor a vezető ezt meghallotta, csak kinevette. Ekkor a boszorkány seprűjével a bánya aljára mutatott, ahonnan forró víz tört fel, és a víz teljesen elöntötte a bányát. A bányászok eszközeiket és gépeiket hátra hagyva fejvesztve menekültek. Ám amikor felértek a felszínre, egy hatalmas vérszomjas medvével találták szembe magukat. Az emberek vezetője megkérdezte, hogy mit csináljon ahhoz, hogy a boszorkány megállítsa a fenevadat. A boszorkány felajánlotta, hogy ha egy parkot építenek a gyár helyére, ő majd megállítja a medvét.

A munkások teljesítették kérését, bezárták a téglagyárat, parkot alakítottak ki a tó körül, és a bányát elárasztó forrásból szökőkutat építettek. A boszorkány cserébe szoborrá dermesztette teremtményét. A medve szobra még ma is megtalálható a parkban egy maci képében.

Írta: Rákos Ádám 6.c

A kék-tó mondája

Található a kerületben egy igazán rejtélyes nevű tó, a Kék-tó. Honnan kapta a nevét? Elárulom nektek a titkot, melyet nagymamámtól hallottam.

Réges-régen a Kék-tóban élt egy szörny. A szörny kék színű volt, innen kapta a nevét a tó. Sok pletyka terjedt erről a szörnyről: például, hogy három feje van, vagy az, hogy aki kifogja, annak teljesül egy kívánsága. Ezért nagyon sokan horgásztak a tóban. Egyszer valakinek a horgára akadt a szörny. A horgász próbálta kihúzni, ám nagyot rántott rajta a szörny, és lehúzta őt a tó aljára. Már majdnem belefulladt a tóba a horgász, de csodák csodájára, valamilyen megmagyarázhatatlan segítséggel megmenekült. Később egy másik horgásznak is ráakadt a horgára a kék szörny. Ő segítséget kért két társától, így hárman kihúzták a nagy állatot. Azt mondta a szörny, hogy ha visszaengedik, teljesíti egy-egy kívánságukat.

A horgászok beleegyeztek ebbe, és visszaengedték a tóba. Azóta még sokan próbálták kifogni a szörnyet, de már nem akadt senkinek a horgára. Így a tó neve megmaradt a mai napig is: Kék-tónak.

Írta: Tárnoki Laura 6.c

Magyartanár: Verpelétiné Tóth Erzsébet

Népmesenapi meglepetés

Egyszer mi is voltunk gyerekek...

Egyszer volt, hol nem volt olyan idő, amikor mi - tanítók, tanárok, felnőttek - is voltunk gyerekek, akármilyen hihetetlennek tűnik.

Voltak kedvenc meséink, amiket soha nem untunk meg újrahallgatni. Biztonságot nyújtott apa, anya és a szóról szóra ismert történet. Voltak mesék, amelyekhez mesekönyv sem kellett, szüleink, nagyszüleink, testvéreink fejéből pattantak ki. Emlékszem, gyerekkoromban esténként alig vártam a villanyoltást, hogy meghallgathassam, bátyám hogyan fűzi tovább a mi kis porszemünk sorsát. Mi már felvérteződtünk, rajtatok a sor, gyűjtsetek erőt a mesékből, és a végén győzni fogtok.

Ha nem hiszitek, járjatok a végére, és olvassátok el a meséket!

Fogadjátok szeretettel a népmese napján, Benedek Elek születésnapján
legkedvesebb meséink gyűjteményét!

Blaha Ágnes - Balázs Béla: Az igazi égszínkék
Teszárekné Sípos Ilona - Mackó meséi
Fabók Gizella - Fodor Sándor: Csipike, az óriás törpe
Somossy Zsuzsanna - A kolozsvári bíró
Kovácsné Herman Katalin - Exupéry: A kis herceg
Ábrahám Mónika - O. Wilde: A boldog herceg
Takács Ildikó - Puskin: Mese a halászról és a kis halról
Borostyánkőy Ágnes - Az ördög három aranyhajszála
Szirtesné Egri Éva - A só
Hajnal Anna - A kőleves
dr. Mohayné Konkoly Erzsébet - Mátyás király és az okos lány
dr. Prőhléné Hehl Éva - Grimm: Bátyácska és húgocska
Kárpáti Andrea - Hamupipőke
dr. Horváthné Medgyesi Ilona - Oscar Wilde: A boldog herceg
Oszlányi Mária - bátyja meséje: A porszemecske kalandjai
Kun Éva - Szabó Magda: Sziget-kék
Jenei Gabriella - édesapja meséje: Gumifülű nyuszifül történetei
Rózsa Katalin - Marék Veronika: A csúnya kislány
dr. Marosiné Szabó Erika - Marék Veronika: Boribon, a játékmackó
Némethy Beáta - nagypapája meséje: A sánta kukac
Fehér Józsefné Istóczki Ildikó - Bálint Ágnes: Mazsola és Tádé
Szüle Anikó - Gazdag Erzsi: Mesebolt
Fretyán István: A répa
Túri Alexandra - Nepp József: Vili, a veréb
Csúcs Zsuzsanna - A kis fenyő
Gruizné Takács Andrea - Travers: Mary Poppins
Jakab Anita - Rigócsőr király
Mészáros Éva - Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Kollár Adrien - Kálmán Jenő: Sicc
Oswald Gábor - Lázár Ervin: Négyszögletű kerek erdő
Králikné Muszély Ágnes - A vitéz szabólegény
Madarassy Krisztina - Grimm: A hat hattyú
Gál Borbála - Holle anyó
Bacsiné Ledniczki Tímea - Rózsát nevető királykisasszony
Ballagó Mónika - Tony Wolf: Mesél az erdő
Dudogh Veronika - Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon
Tálasi Zsuzsanna - Piroska és a farkas
Felméryné Alpár Katalin - A só
Szendrőiné Vajkovics Piroska - Pancimanci
Hegedűs-Zelenák Edit - A só
Verpelétiné Tóth Erzsébet - A világszép nádszálkisasszony
Páthné Szabó Ágnes - Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Hiszékeny Mónika - Szepes Mária: Pöttyös Panna
Székely Józsefné - Bálint Ágnes: Kukori és Kotkoda
Fodor Annamária - Václav Čtvrtek: Rumcájsz
Opánszki Andrea - Hófehérke
Pethő-Kátai Boglárka - Csipkerózsika
Pécsi Marianna - édesanyja meséje: Az eltévedt kiscica
Varga Erika - Zelk Zoltán: Három nyulak
Jósvai Ferenc - A kis gömböc
Pálné Neumayer Éva - A három kismalac
Takácsné Ungár Eszter - Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Rásztóczky Mónika - Milne: Micimackó
Cselőteiné Fekécs Éva - Döbrentey Ildikó: Hideglábú manó
Juhász Erna - La Fontaine: A tücsök és a hangya
Sáfránné Norczen Csilla - Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Szegvári Zsuzsanna - Csukás István: Süsü, a sárkány
Bártfai Lászlóné - Zelk Zoltán: Három nyulak
dr. Lendvayné Havasi Henriette - Holle anyó
Majorné Megyesi Márta - Hófehérke
Moróné Pálos Zsuzsanna - Szepes Mária: Pöttyös Panni
Tóthné Völgyes Zsófia - Ezeregyéjszaka meséi: Ali Baba és a negyven rabló
Keksz Tünde - Kecskegidák és a farkas
Kelemenné Mészáros Zsófia - A kismalac és a farkasok
Tivadar Ágnes - Az aranyszóló pintyőke
Hauth Antal - Az égig érő paszuly
Keresztfalviné Illyés Renáta - Mesék Mátyás királyról
Horváth-Szabó Ibolya - Boribon sorozat
Szabó Zsuzsa - Böbe baba a papírkosárban

A meglepetést összeállította: Oszlányi Mária - könyvtáros

Kell egy mese, kell egy mítosz! - nyertes pályázat

A pályázat kiírását az Egyebek rovatban olvashatjátok.

Mese kategóriában

Öt barát a múltban

Lili kinyitotta az ajtót, és belépett Szöszivel, Mírával, Verával és Buksival, a kiskutyával a földalatti
járatba. Ez a járat az időgépet őrizte. Lili odalépett a géphez, és ezt mondta:
- Ez itt az időgép. Buksi nagyot vakkantott, ami azt jelentette, hogy egyetért a lánnyal.
Míra megkérdezte Lilitől:
- Mégis hogyan kell használni ezt a gépet?
- Nagyon könnyen. Csak mondani kell, hogy hová szeretnél menni, mármint, hogy hány évvel előre vagy vissza az időben.
- Hova is akarunk most menni? - kérdezte Vera.
- Természetesen Teleki Blanka idejébe - válaszolta Lili.
- Akkor mire várunk még? - kérdezte Szöszi. - Induljunk!

Lili belépett az időgépbe, és el is kezdte az utazást az időben. Hamarosan eltűnt a gépben. Aztán Vera következett Buksival. Hamarosan ők is eltűntek. Majd Míra és végül Szöszi lépett be a gépbe. Egy egészen szokatlan helyen találták magukat. Egy sikátorban voltak.
- Na, és most meg kellene keresni Teleki Blankát, hogy megírhassuk a dolgozatot, amit a tanárnő kért - mondta Szöszi. - Vajon hol lehetünk?
- Elvileg a régi Pesten vagyunk, hisz itt alapította az első leányiskolát. De már este van. Mi lenne, ha keresnénk valami helyet, ahol megszállhatunk? - mondta Vera.
- Rendben - mondták a többiek.
- Vigyázzunk, nehogy észrevegyen valaki - szólt Lili.
- Gyorsan bújjunk el, jön az őrjárat! - súgta Szöszi. Buksi is elkezdett félősen pislogni.
- Ugye elhoztad az öt láthatatlanná tévő köpönyeget, Lili?
- Hát persze.
- Ugye, az ötödik kutyára való és nem emberre?
- Mit gondolsz, talán nem ismersz még eléggé? De gyorsan vegyétek fel őket, hisz már mindjárt itt vannak! Vera felöltözteted Buksit?
- Természetesen.
- De most már tényleg ne az út közepén álljunk, mert még a végén kilapítanak bennünket! A köpönyeg csak eltüntet, és nem testetlenné változtat.
Hirtelen felhangzott az gyalogos őrség beszélgetése:
- Persze, hogy itt van az új épület, hisz minden szerdán ellenőrizzük! De többet ne kérdezz, mert ideges leszek!
- Vajon mi lehet abban az új épületben? - kérdezte Míra.
- Nem tudom - mondta Lili.

A gyerekek egy lépésnyire lemaradva követték az őrjáratot. Végre elérték az új épületet. Mire odaértek, már nagyon álmosak voltak. Nem is vették észre, hogy elaludtak. Mikor felkeltek az új épületben voltak bezárva egy cellában.

- De, hogy történhetett ez? -kérdezte Vera. Hisz rajtunk volt a láthatatlanná tévő köpönyeg.
A sarokból megszólalt egy hang:
- Véletlenül az alvezér, Hans lerúgta rólatok a köpönyeget, amikor aludtatok.
- Ki... ki az? -kérdezték kórusban a gyerekek.
- Én vagyok az, Teleki Blanka. Segítenetek kell kiszökni innen. Ugye, segítetek?
- Hát persze - válaszolták a gyerekek.
- De nem tudjuk, hogyan segíthetnénk.
- Nagyon könnyen. Csak csináljátok azt, amit én mondok.
- Jó - mondták a gyerekek.
- Mondd csak, mit is kell csinálnunk?- kérdezte Vera.
- Mondom máris - mondta Teleki Blanka. Vera, te szerezd meg a kulcsot!
Míra, te addig tereld el az őr figyelmét! Aztán pedig a többiekkel együtt megszökünk innen.
- Rendben - mondta Vera, Míra, Lili és Szöszi.
Míra elkezdett fennhangon beszélni:
- Egy, kettő, három... én most kiszököm innen, ti meg majd két hét múlva!

Erre berontott az őr, és amíg Mírára figyelt, Vera könnyűszerrel el tudta lopni az őrtől a kulcsot. Mikor az őr megkönnyebbülve visszatért az őrhelyére, azt hitte, hogy most már nem történhet
semmi baj. Nem is tudta mekkorát tévedett. Vera a kulccsal kinyitotta az ajtót, és a többiekkel együtt futásnak eredt. Hamarosan kijutottak, majd betértek egy fogadóba. Ott megtudták, hogy az osztrákoknak csak a vezére gonosz, és pont az ő elűzésének a tervét készítik a fogadóban lévő katonák. A gyerekek segítettek kieszelni a cselt, amivel sikerült elűzni a gonosz vezért.

Teleki Blanka megígérte a lányoknak, hogy újabb iskolákat fog alapítani, ahol még nagyon sok ilyen hozzájuk hasonló kislány tanulhat majd. A barátok boldogan mentek vissza a saját idejükbe, és a dolgozatuk, amit Teleki Blankáról kellett írni, hibátlan lett.

Sekovanič Vera 2.c

Kell egy mese, kell egy mítosz! - nyertes pályázat

A pályázat kiírását az Egyebek rovatban olvashatjátok.

Mítosz kategóriában

Klára megmentése

         Egy szép keddi napon a történelem órát a könyvtárban tartottuk.
         Becsengetés után Timi néni hátra küldött engem, Lilit, Annát és Verát a Történelmi lexikonért. Útközben azonban leejtettük a nagy bőrkötéses könyvet, az pedig magától kinyílt előttünk Teleki Blanka koránál. Ám, amikor fel akartuk venni, egy örvény ragadott magával minket. Hiába próbáltunk sikítani, nem jött ki hang a torkunkon. A következő percben korhű ruhában valamikor 1848 márciusában találtuk magunkat.

Az előttünk lévő ház ajtaján Teleki Blanka lépett ki. Arca komor volt, megkérdeztük mi történt, mire ő elmondta, hogy Lövey Klára, a legjobb barátnője szívbeteg, és csak egy csoda segíthet rajta. Ezután felajánlottuk a segítségünket. Előhúzott egy papírt, amin ez állt: Líánd  hc. Elárulta, hogy ez a kristálygömb lelőhelye, de összekeverték a betűket. Kis fejtörés után elkezdtünk ásni a Lánchídnál. Végül megkerült Klára gyógyulásának forrása. Blanka utasítása szerint a megdőlt talapzat részt kiékeltük a gömbbel, ezután ő odahozta Klárát. Azt mondta, hogy egyszerre érintsük meg a gömböt. Határozottan látszott, hogy Klára egyre jobban van.
      Klára felépülését még épphogy láthattuk, majd pedig egy örvény hazavitt minket. Ez a kis kaland pedig a mi titkunk maradt.

Sárosi Laura 7.c

Hazugságmese

     Ma anyával ebédet főzünk.
    A kedvencem a húsleves. Sajnos nem volt otthon tej, ezért elmentünk az uszodába kenyérért. Sokáig nézelődtünk, de almát nem láttunk sehol. Végül csak rátaláltunk arra a vajkrémre. Mire hazaértünk, beesteledett. Apának nagyon fájt a feje, ezért kénytelen voltam kimosni a zoknimat. Másnap reggelire megettük a tegnap sütött levest. Ennek nagyon jó ízt adott a dinnye, köretnek pedig a frissen kimosott zoknit rágcsáltuk.
    Nagyon finom volt ez a vacsora. Még mindig az apukámat tartom a legjobb szerelőnek. 

Kuti Hajnalka 5.d